Hangold be ismét életed

Sziasztok.

Van-e valaki közületek, aki elmerengett-e már azon, hova tűnnek gyerekkori nagy-nagy álmaink?
Melyik süllyesztőben vesztek el?

Megszületünk. A maga tökéletességében. Nincs bennünk kétely, sem félelem, sem kétség, sem pedig kritika. Tiszták vagyunk, mint egy forrásvíz az érintetlen hegyekben.

Elkezdünk beszélni, járni, megfogni és eltörni dolgokat: próbálgatjuk magunkat és a világot, amibe születtünk.

Már oviba járunk, majd suliba... telis-tele fantáziával, álmokkal, hogy tűzoltók legyünk, vagy inkább orvosok, vagy ácsok, esetleg szakácsok. De az évek során megtanuljuk, hogy tegyünk kételyt álmainkba. Mert valaki ezt mondta, valaki meg azt. Valakinek nem sikerült, és figyelmeztet, hogy vigyázz, mert Te is kudarccal járhatsz... tökéletes rombolás és BUM. Leesett a tantusz és a "tökéletes igazság" valakitől.

Miért?

Mire felnövünk, elveszítjük teljes tisztaságunk, kételyekkel és kétségekkel lehetünk tele. "Mert anno valaki SEGÍTENI akart nekünk...". Pedig sosem kertük - de az is lehet, hogy de, kértük. Vélemények jönnek-mennek... De hogy a szomszédom miatt ne legyek sikeres? Vagy anya és apa álmait kell valóra váltani? Mert Ő ezt meg azt mondta? Micsoda butaság...

És hogy mi a siker számodra? Hogy azt hogy érheted el? Ezekre mind Te tudsz válaszolni. Neked mi a siker? Te miért születtél a Földre? Mert én nem azért, hogy nap mint nap a számláim kifizetése után koslassak. Engem vár a VILÁG. Vár Japán... és Dél-Korea. A transszibériai gyorsvonat és a mongóliai is. Várnak a hegyek, a tajga és a tundra... várnak a nyelvek, amiket beszélni fogok. :)

Nekem az siker egyelőre, hogy a céljaim felé haladok - de legalábbis teszek értük. Álmaim vannak és terveim. Eszközöm, hogy azokat elérhessem. Mindenkinek van lehetősége sikeresnek lenni. De a sikernek ára van... azt pedig az ember nehezen veszi tudomásul. Pedig én nem hiszek a szerencsében. Amikor jó időben vagy jó helyen, akkor is Te döntöd el, hogy befogadod-e azt a valamit; lehetőségnek látod és hogy be is fogadod azt az életedbe.

Térj vissza kicsit gyermeki énedhez. Elevenítsed fel álmaid, érezd azt a hatalmas erőt és akaratot, amit szinte csak a gyerekek éreznek mélyen a szívükben, hiszen a felnőttek többsége valahol elveszíti álmait, és többé nem veszi azokat elő... Azokat felváltják az okos kételyek, az agyszülemények... Az is lehet, hogy már más álmaid vannak? Rendben, gondolj rájuk és éld meg őket, mintha a Tieid lennének. Engedd el korlátjaidat, kételyeidet, csak erre a pár percre!
Bízom benne, hogy nem adod fel ilyen könnyen és megdolgozol álmaidért. Bízom abban is, hogy vannak sokan közületek, akik álmaikat élik és nem pedig álmodják az életet.

Hajrá, mert képes vagy rá és bíztatlak is ebben. Ha van álom, cél, akarat és egy határozott döntés, akkor már csak egy eszköz és egy terv hiányzik, hogy elkezd a munkát azok megvalósításán. Utóbbin esetleg segíthetek is... :)

Kép forrás: https://www.google.no/search?q=dreams&tbm=isch&tbs=rimg:CdqCrqAe-opjIjg6JeXWmBqkffKsaHGSs8VRqh_1R4liJswnLXk-iDY7eYh7mHGzGtyr3PKAd9xGsU2-d1hB3hZkn4ioSCTol5daYGqR9ESVgDs04tUKiKhIJ8qxocZKzxVER6Qm9X5YlR8QqEgmqH9HiWImzCRGZgl_1HOlYKQioSCcteT6INjt5iEXpUgP1ZY7wMKhIJHuYcbMa3KvcRUtkbqrmNXMwqEgk8oB33EaxTbxGvTmPRY06QFCoSCZ3WEHeFmSfiEZefXEDVVwAC&tbo=u&gws_rd=ssl#gws_rd=ssl&imgrc=y8iN9BS2o4PwCM%3A

Legyen gyönyörű estétek. Jó éjt!

If today was your last day - Nikelback
https://www.youtube.com/watch?v=lrXIQQ8PeRs

Könnycsepp

Kedves Olvasó!

Ismét írok. Amiről sokan boncolgatnak részeket és témákat, így vagy úgy. Szinte szavakba sem tudom önteni. Gyűlölet? Irigység? Bunkóság? Szenvedés? Vagy egyszerűen csak hívjuk menekülésnek...? Jó kérdés... magam sem tudom, viszont azt igen, mennyire borzasztó érzés, ha ok nélkül bántanak, szóval illetnek, legyen az ismeretlen vagy ismerős.

Mások szerencséjére, van egy jó szokásom - magam felé ezt talán lehet egy elég ön-lehúzós szokás is -, hogy mindig magamban keresem először a hibát. Bármilyen megjegyzés vagy bántalom ér. Természetesen attól is függnek ezen események becsapódásai is az életembe, hogy milyen a lelkem, és hogy azt a dolgot problémának kezelem-e.

Az utóbbi időben pedig volt lehetőségem ezeket SAJNOS problémának felfogni.

Amire tudok gondolni, az gyerekkoromban történt események, amik még meg-meg mutatják valójukat Bennem. Amiket én anno elhittem, élnek és virulnak bennem. És hogy megmutassák magukat, azért hogy végleg búcsút mondhassak nekik. De ezek legtöbbször fájdalmas felismerések. És ilyenkor esem vissza a földre, hogy érezzem én is emberből vagyok.

Tudjátok mindig foglalkoztatott a tény, hogy miért bántja egy gyerek a másikat, felnőtt a gyereket, felnőtt a felnőttet. Én találtam az én világomnak megfelelő magyarázatot rá. De továbbra is félelmetes a gondolat, hogy sosem fogom azon embereket megtanítani. Ők tanítanak engem azzal, hogy sértegetnek, megjegyzést tesznek rám. Hogy mivel? - kérdezheted... megmondom: minden nap megmutatják azt a tükröt, amit még nem tisztítottam le, hogy valós önmagamat láthassam benne, vagy hogy egy csapásra széttörjem, hogy örökre elengedjem azt.

Biztosan valami az általános iskolában indult anno. Mégpedig az első általános iskolámban. Tudjátok, nagyon eleven gyerek voltam. De mégsem találtam a helyem. Ma már tudom, hogy igazából mindenki "áldozat" abból a szempontból, amit a szülőktől kapnak egyes gyerekek, később felnőttek... én hiszem és magam is űzöm, hogy amit nem tudtam megtanulni a szülőktől, azt most tanulom. Képes vagyok rá, és akarom. Ezt választottam és a felelősséget. Szóval többször kaptam megdorgálást az egyik tanárunktól (hajtépés, megrángatás, pofon(?)). Gondolom néha volt rá oka is, de ezeken hamar átléptem. Az viszont nagyon megmaradt bennem, hogy mikor kedves barátnőm átment egy másik suliba, nem igen akart az osztály egyik része sem befogadni. Mintha rémlene, hogy valaki ezt tudtomra is adta anno, arra nem emlékszem, hogy ki volt. Másik évben viszont már én is abban a suliban találtam meg helyem, ahol a barátnőm. 23 éves barátság a miénk. :) A szüleim az ő szüleitől tudták meg, hogy a tanár nô miket csinált velem. Ahogy mondtam, én ezeken hamar átléptem - magam sem tudom miért és hogyan - és lehetségesen emiatt nem mondtam el otthon (vagy szégyeltem akkoriban?). De nem nagyon emlékszem pontosan a teljes élményre - ezeket is anno úgy mondták vissza a szüleim, nekem minden kiesett. Mindenestere ez volt az oka, hogy egyik napról a másikra eltűntem a suliból. Sosem tudtam meg, hogy kit hogy érintett az előző suliban, és azt sem, hogy mi volt elmondva nekik a távozásomról. De minden úgy történt, ahogy kellett. Sosem haragudtam senkire, inkább csak magamra (a be-nem-fogadás miatt).

Ha bárkinek is valaha fájdalmat okoztam, bármivel is, és még mindig magával hordja sérelmeit, azon sajnos nem tudok segíteni egy bocsánat kéréssel sem. Viszont bízom benne, hogy egyes embereknek van szívük és belátják, nehéz múltbéli dolgokat cipelni megterhelő és nem kifizetődő. Ha én képes vagyok megbocsátani, akkor Te is. Sajnálom a tanár nőt, mert biztosan nehézségei lehettek, amellett ha én esetleg felidegesítettem. Amint mondtam, nagyon boldog gyerek voltam annak ellenére, hogy miken mentem keresztül már fiatalon. Lehet sokakat az zavart, hogy dolgokon másodpercek alatt átlépek? Irigység? Nem tudom... De azt biztosan, hogy mindenki a maga harcát vívja nap mint nap. Az ahogy viselkedsz velem, nem engem minősít, hanem a Téged, a Te lényed. Nehézségeidet/a másik ember nehézségeit, kitartását, menekülését önmaga elől, hozzáállását, félelmeit.. Sajnos dolgokat még sokszor magamra veszek... bántónak találom, ha ok nélkül bántanak.. hiszen én is két szülő gyermeke vagyok. Nekik az egyik legkedvesebb gyémánt a világon (a másik kettő testvéremen kívül). Te pedig a Te családodé... csak azért, mert többet nevettem, kinéztél vagy fájt Neked? Vagy mert barna a hajam? Vagy azért, mert ezt a példát láttad a tanár nőtől, hogy engem bántani kell, hogy engem ki kell rekszteni és megdorgálni? Vagy takargatni akartad tökéletlenséged, amit én pont ellenkezőleg tettem? Butaság... engedjük el végleg a haragot, és nézzünk szembe azzal, amivel nem merünk: önmagunkkal. Engedjük el végleg a hiedelmeket és lásd, ugyanolyan gyermek voltam, mint bárki más és mint Te. Engedd el és ne tápláld tovább... mert én nem a múltam vagyok. És nem a mások hitrendszere vagyok. Én én vagyok, semmivel sem több vagy kevesebb.

Nem érzem, hogy bármit tettem volna ellened, de ha így volt, tényleg őszintén kérek bocsánatot. Ha pedig önmagaddal harcolsz, javaslom engem ne keverj ebbe a harcba bele... mert segíteni Rajtad nem tudok. Esetleg tükröt mutathatok. Mint ahogy Te is nekem: mi a tükör? Hogy még mindig vannak tisztításra váró gondolataim, hiedelemrendszereim. Az, miszerint nem vagyok szeretetre méltó, hogy engem ki kell nézni, vagy le kell nézni. Az hogy én kevesebb vagyok. Vannak olyan határok, amikhez már nem sok közöm van... ahova kezem, értelmem nem ér el... ahol egyedül kell megküzdened fájdalmaddal, szégyeneddel, ítéleteiddel. Kívánok sok erőt hozzá és jómagam is megbocsátok azért, amiben nekem fájdalmamat leltem általad. Meg kellett tanulnom, hogy ez nem rólam szól. Köszönöm. Szeretlek.

Massive Attack - Teardrop

K.

Belső beszéd, attitűd, idő és elhatározás

"Nobody can drag me down..." - One Direction
https://www.youtube.com/watch?v=Jwgf3wmiA04

"Senki nem tud lehúzni, megállítani, lefogni..."

Valóban senki nem tudja ezt megtenni Veled, 1. csak ha hagyod, 2. hacsaknem az Te saját Magad vagy.

Ahhoz, hogy pozitív attitűdre tegyünk szert, igenis fontos milyen hozzáállásunk van.
A beszédünk alakítja életünk. Ha folyton arról beszélünk, hogy milyen nehézségeink vannak, bármi legyen is az, akkor miért csodálkozunk, hogy ezek a dolgok szinte napi szinten észrevehetők életünkben? Mindig meg fognak minket találni, sőt, Te találod meg a lehetőséget, hogy ismét okod legyen, hogy ezt még mondatok formájában el is mondd: panasz, elégedetlenség formájában. Ezzel nincs is baj, panaszkodni, szomorúnak lenni szabad, ér és jogos, de most gondolj bele, minden nap 6-szor meghallgatnád ugyanazt a viccet, először még nevetsz rajta, másodjára már nem annyira, végül már egyáltalán nem fog meghatni, sőt, még idegesítővé is válhat... Ilyenek a problémáink ismételgetései is, először még érdekes, nehéz, és fejbe kólinthat... de másodjára, harmadjára már igazán érdemes megoldást találni rá... ami a magunkba vetett bizalommal indul el igazán... Beszédünk, gondolataink megváltoztatása, tudatos ellenőrzése és az idő, türelem a titok nyitja.

"Képzelj el egy profi bokszolót, aki a ringbe lépve azt mondogatja: "Micsoda lúzer vagyok! Egy nyamvadék!" Vajon mennyi ideig maradna profi? Vagy egy énekest, aki a színpadon ilyenekkel kínozza magát: "Reménytelen eset vagyok! A közönség ki fog fütyülni!" Vajon hogy énekelne?
A fenti gondolkodás kiváló recept a katasztrófához.
Igen, sokan közülünk így viselkednek, sajnos. Azt mondogatják maguknak: "Kövér vagyok.", "Pocsék a memóriám."...stb és csodálkoznak, ha kudarcot vallanak!" (Andrew Matthews - Legyél boldog most!)

Azt még elképzelni is könnyű, hogy az ember ezeket tegyük fel, megteszi. Nálam olyan program volt beállítva, ami az évek során alakult, hogy ha én megdicsérném magam, akkor olyan nagyképűvé válnék, amilyen pár ember volt körülöttem... És én ettől nagyon rosszul éreztem magam... Lehetetlennek tűnt, hogy valaha megdicsérjem magam, lehetetlennek tűnt, hogy valaha leteszem a szigort és az elvárásaimat... viszont annyira akartam, és annyira frusztrált volt a helyzet, több halasztást nem tűrt...

Így amit csináltam: hagytam időt magamnak... hagytam, hogy a tempómba értsem és fogjam fel, mi milyen értelmezésben van bennem, és milyen változtatásokra van szükségem. Ezt természetesen megelőzte egy komolyabb harc saját magammal, szubjektívén és objektívén találkozása, könnyek, könyvek, mély és magas pontok, tapasztalatok, hibák, elsétálások tükrök előtt, amikbe "természetesen" nem néztem bele akkor...

Majd a döntést végül tavaly szeptember környékén hoztam meg: jelentkeztem Szabó Péter kurzusára - Állj félre a saját utadból címmel, http://szabo-peter.hu/. Kész voltam Norvégiából az összes előadásra elmenni, ez nem volt kérdés, felkerestem más segítséget (kineziológus, természetgyógyász, könyvek: hoponopono, Louise L Hay...) is... amikért szinten kész voltam elutazni Magyarországra.

Addig viszont valahogy egy belső valaki igyekezett bennem tartani a lelket, családommal, párommal és barátaimmal együtt. Ami bennem zajlott igazából leírhatatlan, legalábbis ha leírnám, hamarabb lennék őrültnek nyilvánítva... ezért ezt lehet jobb, ha megtartom magamnak...

A lényeg, hogy tapasztalataink, életünk valóban sok(k) hatással van arra, hogy viselkedünk ma... Tudatalattink egy szivacs, és ha képes vagy Magadra időt szentelni, egy idő után a vihar leül, és érteni fogod érzelmeidet, tetteidet, védekezési mechanizmusaidat, reakcióidat. Ez is egy része annak, hogy megismerjük ÖnMAGunk...

Először döntsd el mit akarsz, fogd fel, hogy a döntéseink alakítják életünk, majd tanuld meg vállalni a felelősséget döntéseidért, és egy életre felejtsd el az ujjal mutogatást (bármire/bárkire is mutasson)... A Te kezedben van a Te életed... A Te kezedben van az irányítás, hogy mit engedsz be, mit nem engedsz be, és hogy mit kezdesz Magaddal... Csak Te tudsz az életedben változást hozni, senki más! Ehhez pedig a Te kezedben kell, hogy az irányítás legyen: ezt a lehetőséget adja annak a felfogása: hogy mi a felelősség, és hogy azt hogy tanulhatod meg... Másra/másokra való ujjal mutogatás egyenlő azzal, hogy felemelt kézzel azt közlöd: "Nem én voltam, ehhez semmi közöm, Ő volt és miatta szívok most..."

Mindennek ára van: a felelősség és az életed kontrolljának átadásának pedig legdrágább és legsúlyosabb az ára... Amiből az emberek legtöbbször sosem, vagy csak túl későn eszmélnek fel...

"Senki sincs rákényszerítve arra, hogy örökre leragadjon ott, ahol éppen tart (legyen az önfejlesztés, karrier, bármi). Ha komolyan elhatározod, meg tudod változtatni régi mintáidat, élethelyzeted, és megtalálod a megfelelő eszközöket is ehhez. Emberi lény vagy, nem pedig egy fa." (Andrew Matthews)

Habár néha úgy gondolom a fáktól igen sokat tanulhatnánk... :) pl. elengedni, elfogadni... Hallottál már fát sírni, mert esik az eső?

Köszönöm!

Elrabolt szerelem...

"Mindenki el szeretnè venni a szeretett nôt/Ôt Tôlem, pedig Ô bizony hozzàm tartozik..." - One Direction (Steal my girl)
https://www.youtube.com/watch?v=UpsKGvPjAgw

Egy kapcsolatròl beszèlek bizony. Nem mindennapi kapcsolatròl... aminek igazàbòl mindennapinak kène lennie.

Az ÕnMAGunkkal valò kapcsolatròl.

Néztél már mélyen a saját szemeidbe a tükrön keresztül? Volt valaha elég merszed egyáltalan hozzá?

Úgy akarunk sokszor megismerni embereket, hogy saját MAGunkkal és önMAGunk kapcsolatával is hadilábon állunk... pedig a titok nyitja valóban az (lehet), hogy milyen viszonyt alakitottál ki MAGaddal az évek során.
Mások elfogadása, szeretete, feléjük érzett bizalmunk mind azon a kapcsolaton nyugszik és függ, hogy mennyire vagyunk bátrak rendezni kapcsolatunkat belső gyermekünkkel, a bennünk elő felnőttel, pajkos baráttal, nővel vagy férfival, a bünös valónkkal, a megbocsátásra váró felünkkel, és még sorolhatnám...

Ehhez a szoros kapcsolathoz bizalom szükséges, bizalom, hogy amit érzel annak érdekében történik, hogy megtisztulj mindentől, ami eddig távol tartott MAGadtól. Furi, néha szégyenteljes az, ami eléd tárul, néha borzasztó érzés támad bennünk, de az érzéseink a miénk, engedd meg hogy ott legyenek Veled. Engedd meg, hogy Ember légy. Az, akinek születtél... Ismerd meg érzéseidet, békülj ki ÖnMAGaddal, érzéseiddel, elkövetett hibáiddal... Fogadd el önmagad, tetteid, hibáid, vállald a felelésseget a Te részedért és bocsáss meg Önmagadnak!

Minden nap új kezdet vár, a következő perc is a múlté már... igy az nem vagy már Te sem... A jelen vagyunk Mi, a jelen a miénk... ami a múltban történt, az megtörtént... emiatt pedig a felett nem uralkodhatunk, és az sem Felettünk...

Nincs ember, aki elveheti Tőled azt, akinek érzed Magad, aki vagy. Nincs múltbéli történés, aki megszidjon minden nap, valami múltbéli tettedért...
Ami a fejünkben történik, mind a mi engedélyünkkel történik. Te irányítod. Azért vagy felelős. Mert minden ami valaha fizikai képet öltött végül, egy gondolat volt először, ötlet, terv.

Ragadd kézen ÖnMAGad és látogasd meg Őt a tükörbe nézve... Nem muszáj még megszólitanod, csak nézd meg, egy pillanatra mi van Vele... A tempo Rád van bízva. Indulj el... :) és tedd meg az első lépéseket, hogy visszaszerezd azt az ősi szerelmet, amit a címben akartam kifejezni. Sokan es sok minden el akarja azt rabolni, és ha sikerül bárkinek/bárminek is, nem az lesz a felelős, hanem Te ha engeded...

"Ne azért légy őszinte, hogy mások szeressenek, hanem hogy a saját szemedbe tudj nézni." - Szabó Péter, http://szabo-peter.hu

Korbe-korbe karikaba

Kreta - Elafonissi, The pink strand

:)

Finnorszag, Helsinki - Kreta, Chania - Anglia, London - Magyarorszag, Godollo (KM TALI)-Ujkigyos - back to Norway.

Visszaemlekezes.

Mozgalmas idoszakok ezek a honapok. Nagyon elveztem. Dokumentaltam is mindent, ami szep es dokumentalni valo volt... rajottem, hogy meg mindig szetmegyek a szerelvenyektol, mint vonat, metro, allomasok, buszok, es a tobbi aluminium es vas szerkezetek. :)
Termeszetesen fotoztam szep tajakat is, hegyeket es volgyeket, tavakat es kiapadt strandokat. Koszt, piszkot es tisztasagot, HELSINKIT ES HELSINKIT! En abba a varosba.... uuuuuu nem is tudom, hat imadom! :D

Kreta - Elafonissi

Nem gondoltam volna, hogy lassan a repulore is ugy ulok majd fel, mint egy sima buszra, de ennek is eljott Az ideje, ami pedig szerintem klassz. Utazni es vilagot latni jo. Uj dolgokat tanulni, es tapasztalni, fenomanalis. Az ember mindig ugy ter vissza onnan, hogy kicsit tobb lett: akar uj szot tanult mas nyelven, akar uj embereket ismert meg, vagy csak bepillantast nyert a kulturaba.

Most hogy mar nem nyalogatom a sebeimet, folytatom kis utam eletem kovesutjan... olykor foldutjan, de valamikor eppen balakba ugralok... vagy mosogepeket bamulok. De mindig elvezetes, barmerre is jarok, es allok meg egy kicsit bameszkodni... koszonom, hogy velem tartasz... akar a emlekeim embere vagy, akar olvasol, akar csak mindezek multidoben. Most pedig par kep!

Koszonom! Foleg Az en imadnivalo paromnak a hatalmas lehetosegeket, es azt Az eletet, amit Onerobol, sajat magunk felelossegebol teremtunk minden nap. LOVE, LOVE, LOVE :)

Finnorszag - Helsinki, Zetor :)

https://www.youtube.com/watch?v=WpioMaH-MI4 - Blink 182 Take off Your pants and jacket full album



Kreta

Anglia - London, Big Ben

Anglia - London, Piccadilly Circus

Magyarorszag - Godollo, C koli





Fecanak (Dobos Ferenc) - A show megy tovabb, mindig valahogy mashogy...

Hamarosan 4 eve lesz hogy itt elek Norvegiaban. Sok dologgal ismerkedtem meg, mint kultura, zene, ami valoban pluszt ad eletemhez.

Miota ertem a norveg nyelvet, ugy megertem a svedet is, persze nem mindent. Egyik alkalommal rakattintottam egy youtube-os videora, ahol ezt a szep dalt talaltam... maris mutatom....


Szoval ez a fiu, Jon Henrik Fjâllberg egy szàmi fiukent nevelt, kolumbiabol szarmazo fiu, nevelo szulei orokbefogadtak. Svedorszag Szàmi reszen elnek, a fiu tud svedul, szàmiul, es gondolom angolul. Erti a norvegot... kell ennel tobb? Szarvaspasztor, szabadon el kint a Lapfoldeken, hegyeken, fantasztikus lehet.

Szàmiknak van egy kulonos kulturajuk, de ha jol tudom, a kozosseguket megkozeliteni, beepulni esetleg talan lehetetnel, annak aki nem szàmi, Ezt nem tudom pontosan.

Szoval ez a fiu, mint megtudtam nagyon szepen enekel. Sok mindenhez erthet, ahogy informalodtam. Azt is megtudtam, hogy Jon Henrik pontosan egy napon szuletett velem, ugyanabban az evben. :)

Szoval a szàmik kulturajaba beletartozik egy kulonleges enek, tradicio. A neve "jojk". Ez olyan, mint a nemeteknel (vagy a svajciaknal?) a jodli. De nekem a szàmi jojk sokkal melyebb, olyan mint egy indian saman tradicio.

Jon Henrik 2014-ben megnyerte a Sved Got Talent-et, a jojkizalasaval. Gyonyoru dolgokat csinal. Es mind kodul a legszebb a Daniel`s jojk-ja. Ezt a legjobb baratja ihlette, aki a volgyben ahol pasztorkodnak es elnek, meghalt. Jon Henrik szavaival elve, egyik nap Daniel kisebb fajta hazikoja elott sirt, mikor ez a fajta zene megutotte a fulet. Azt mondja, Daniel igy es ezzel enekelte, jelezte, hogy jol van, es ne aggodjon erte Jon. Minden a legnagyobb rendben van. Azt hiszem a zene magaert beszel... mivel tenyleg nyugodtsagot araszt. Engem sokszor megrikat, mar-mar himnuszom is. Van hogy azert hallgatom, hogy halat gyakoroljak, van hogy azert, hogy jol kisirjam magam, vagy hogy szerelmemet taplaljam parom irant, vagy hogy masokra emlekezzem.

Igy ezt a zenet, szeretettel Fecanak ajanlom, akire mai napig gondolok. Repul az ido... Istenem, hogy repul... Es megis olyan, mintha.. vagy megsem? Felfogok valamit, de megsem ertek? Nehez kifejeznem magam, de igy erzem....

https://www.youtube.com/watch?v=tCL9FiAuezk

Szeretettel, mindenkinek!

Jon Henrik Fjâllberg - Daniel`s jojk

https://www.youtube.com/watch?v=tCL9FiAuezk

La Jon Henrik snakke istedenfor meg.

Beszeljen helyettem Jon Henrik.