Megbocsátás tana!

Eljött a 3. év. Maradt minden a régiben! Korcz kisasszony velünk lakott, Kikerics kisasszony és jómagam társaságában. Nem volt semmi para. Különösebben nem érdekelt már az egész. Persze, néha szívtam a fogam, meg be-beszólogattam, de mint tudjuk, Korcz kisasszony nem vette ezeket magára, esetleg akkor, ha ment pletyka rovatot írni Mező kisasszonnyal. Címe: Csati, az elvetemült kegyetlenség! :) Elég találó... most találtam ki. xD No de, vissza!!! Hát igen, sok ember nem szereti a tükröt, ezért is mondtam, hogy az "elvetemült kegyetlenség". Most mond meg, ki az, aki egész életében álmokba hevert, álmodozott és soha nem az igazat kapta a fejébe? Hát persze, h megsértődik az első ilyenen. Tudom, tudom, én is tudok nagyon szemét lenni, az ilyen megmozdulásaimkor bocsánatot is kértem, de azért miért kérjek, hogy megkérem: "Kedveském, ha bármi bajod van, azt kérlek velem közöld, talán több közöm van hozzá, mint a többi huszadrangú senkinek, remélem megérted." Lehet kicsit mélyre vágó a kijelentés és tudom, kedvesebben is közölhetném az emberekkel a mondanivalómat, ezt is megtanultam. (A sok olvasás! :)) Szóval, ahogy ezt mondtam, szerintem pont kiment a másik fülén a Kedveskémnek. No de nem volt baj, hisz Kata nem szereti a hülyének nézik és hát kevés embert tudok, akinek sikerült is hülyére vennie. Aki megpróbálkozott vele, öröm volt lebuktatni! :)...folyt köv...

szóóóval folytatva: A lényegről eltértem, bocsika :$... a lényeg, hogy ismét együtt laktunk és nem foglalkoztam nagyon a nyári esettel. Persze, fájt és rosszul esett, de most mit tegyen egy ember buta emberekkel? Persze, hogy semmit. No de, teltek a napok, aztán a hónapok, egyre több dolog derült napfényre, majd Korcz kisasszony és jómagam egyik msn-ezésünk során elmondott jó pár dolgot, melyben bocsánatot kért, hogy hátba támadott. Sok dolgot az érzelmei irányítottak, hisz Ő nő, Tóth Uraság Férfi, mondhatni érthető, de azért ezt nem így kellett volna elintézni. :| Szó, mi szó, megbocsátottam neki, és maga volt a csoda, amikor találkoztunk. Egymásra borultunk és imádtam, hogy ismét megtaláltam Korcz kisasszonyt. Boldog voltam és örömteli, tiszta szívemből örültem neki és azon nyomban mindent elfelejtettem, mit tettek velem anno. Nem érdekelt, mert a jelenemet éltem, és egyet biztosan tudok, a múltam már soha nem lesz az enyém!
Az örömteli "reloaded" nem tartott sokáig, csak 3. év vége felééig, mert ismét megkongatta a szívek szállodájának hatalmas harangját a szerelem szele és Korcz kisasszony ismét elpártolt és detto ugyanaz történt, mint 2.-ban. Hát én nem hittem a szememnek, de úgy voltam vele, kezelni már tudom, más meg nem érdekel ezzel kapcsolatban. Hideg, rideg szobatársak lettünk, kerültük egymást, erőltetetten beszélgettünk, ha tehettem, inkább nem voltam a szobában. Én akkor éppen a Red Bullnál dolgoztam, és sokszor eszembe jutott, amikor segített nekem Korcz kisasszony a Torony party-n pakolni, amikor a Door Deconál szinten vállalta, hogy segít nekem. Ezek miatt, nem tudok emberekre haragudni, hisz hálával tartozom Nekik. Mert értem tették meg. Úgy érzem, sok ember tartozhat nekem hálával, mégsem várom el. Valamint sokszor nem is érzem, mivel ilyen helyzetekbe merülve ezek a dolgok, elveszítik értékeiket. A hála a legnagyobb és legszebb dolog a világon. Ha hálás vagy, tudsz szeretni. Ha tudsz szeretni, akkor tudsz megbocsátani. Ha tudsz megbocsátani, akkor el tudsz engedni rossz dolgokat. Ha el tudsz engedni rossz dolgokat, akkor teljes értékű életed lesz, de csak akkor, ha Te is akarod. Sok-sok pozitív, szeretetteljes, őszinte, igazságos momentumokkal megfűszerezve...

...sokat kell még tanulnom!!! Még ennél is többet! Végül a negyedik évet már más társaságában kezdtük a koliba. Mindenesetre ha nem kérdezem meg Korcz kisasszonyt, hogyan tovább, talán mai napig nem tudnám, hogy elköltözött a szobánkból. Ezzel arra akarok célozni, hogy jobban értek a szavakból ilyen téren, mint a célzásokból. Tudtam, h el kell költöznünk, valakinek, Ő vállalta, h elmegy. Ezzel is csak azt igazolva, igazam van. Értem én, hogy minden ember különböző, de az én értékrendem szerint, a barátok igazak egymáshoz, a szerelmesek hűségesek és becsületesek, a családok őszinték egymáshoz, ahol nem így van, ott mi az alap mérce? Ahol nem igazak egymáshoz a barátok, ott hol van a kapocs? Ahol nem hűségesek a szerelmesek, ott miért húzzák egymás idejét? Ahol a családhoz nem őszinték a gyerekek, emberek, ott hol van összetartás? Hol van "család"? Első ember akire mindig számíthatsz, az édesapád, az édesanyád, vagy a testvéreid. Én sokszor szerettem volna "támaszkodni" a barátaimra, de valahogy nem jött össze, mert mindig a földre estem. Nem azt mondom, hogy nincsenek barátaim. Vannak, nagyon sokan vannak. Ezekből 3-4 nagyonis közel áll hozzám, és talán ezekből a kis történetekből megérted, hogy miért alkotja többségüket a másik nem képviselői. De tudom, hogy amióta az eszemet tudom, a családom az, aki megért és úgy szeret, ahogy vagyok. Mert a mondás is azt mondja, "az a barátod, aki mindent tud Rólad, mégis szeret Téged." Hát az én legeslegjobb barátom a családom. :) és így tovább... :)