NA MOST erre, mit lehet MÁR mondani??

Egyetem, 2. év után 2. nyár. Közös nyaralás... úúúúúú, de baróóóó! Nagyon vártam. Apropó!! Előtte megelőzte egy eset, Csicsely és Tóth Urasággal, melybe én is szerepet játszottam. Volt egy kis félreértés, mely szerint hamisakat állított rólam Csicsely Uraság Gerdának (a volt barátnőnek) és persze vica verza. Nem tudtam, miért utál szimplán egy csaj, akinek semmi oka rá, esetleg azért, mert tényleg hülyeségeket beszél a fiú. Persze ez be is vált, ahogy a következő barátnőjénél is, ahol szinten mondta az igét. Mai napig nem tudja a lány (a másik ex-barátnő), mi az igazság, hogy volt-e köztem és Csicsely Uraság között bármi is, de nekem mindenesetre nyugodt a lelkiismeretem és teljesen biztos vagyok magamban. :) Ennek azért örülök, hogy ilyen hazugságok nem tudnak már "annyira" padlóra vágni. Sajnos nem ismerhetsz meg mindenkit az igaz mivoltában, ezért vannak segítségedre a pletykák! ÉLJEN?... ÉLJEN!!!

Lusta és buta emberek elhiszik, akit nem érdekel, azok elengedik a fülük mellett, az igaz emberek maguk bizonyosodnak meg arról, hogy milyen is a másik. No de... visszakanyarodva a történetre. Mérgemből felhívtam Gerdát, hogy elmondjam Neki azokat a dolgokat, amiket tudok. Tóth Uraság bíztatott (valahogy nem is értettem miért...). Megtörtént az incidens és rájöttem, hogy nagyon nagy szart csináltam. :| Mondom ennek lesz ám böjtje, b*sszuskulcs. Tóth Uraságról azt kell tudni, hogy volt alkalom, mikor bepróbálkozott, de én nem szerettem volna semmit sem Tőle, így visszautasítottam. Azt viszont nem gondoltam volna, mivel magamból indultam ki, hogy vannak bosszúéhes emberek, akik akkor érzik jól magukat, amikor nem tudják elfogadni a tényeket, ezért tesznek érte, hogy még ízesebb legyen majd az elfogadás. Szó, mi szó nem gondoltam rá és nyaralásra került a sor.

Olaszországba mentünk. Közel 10-12-en. Tóth Uraságnak az anyukája szervezte az utat és Tóth "barát" hívott el minket. Addigra én már tisztában voltam dolgokkal, a megbánás késztetett arra, hogy utána járjak dolgoknak és mint kiderült, Kakuszi Uraság már nem kellemes kapcsolatot ápolt Tóth Urasággal. Ezek tudatában bátor voltam, hisz ha ez így van, bármi van, mellém állnak majd. No de Kata... ne viccelj már!! :) Nem tanultál az előző esetekből??? Te kis CSACSI!!! Persze, hogy ismét padlóra kerültem és még belém is rúgtak. Már sajnos nem tudom min, de összevesztünk Tóth Urasággal, ahogy megérkeztünk a tengerparti házakhoz. Mindenki kussolt, Kakuszi Uraságra néztem, de Ő rám förmedt! Hát bennem megállt az ütő... mondom faszák vagytok, GRAT!

Leszálltunk a buszról és én a szobámba siettem. A csajok, akikkel együtt laktam és a koliba is, nem szóltak hozzám, nem vigasztaltak, nem tettek semmit. Lepakoltak és otthagytak. Én sírtam, felhívtam aput, írtam egy kedves ismerősömnek sms-t, hogy nem akarok itt maradni. Apa azt mondta: "Katuci, ha Magyarországon lennél, tudod jól, semmi akadálya nem lenne, hogy érted menjek, de így most nem megy..." Meg is értettem Őt, hisz nem várhattam el, hogy 1000km-eket jöjjön el miattam. Megpróbáltam megnyugodni, próbáltam felfogni máshogy a dolgokat, mondván: "volt már rosszabb is, megcsinálod!!" Eljött az este, majd a hajnal, rá a reggel. Én terveztem és kimentem egyedül megkeresni a partot. Én napozni mentem, mert imádok napozni :) és mondom, ha már itt vagyok, 1.: nem kell senkire sem várni, 2.: azt csinálok, amit akarok, 3.: nincs hiszti, alkalmazkodás, 4.: akkor mehetek is, nemigaz? :) Hát olyan boldogan még soha nem indultam el sehova sem. :D Persze, volt, hogy Korcz és Mező kisasszonyék velem tartottak, de az nem volt sűrű eset, hisz mit beszéltem volna velük. :) 7 napra mentünk, ebből 7 napot töltöttem egyedül. Közös vacsorákra persze elmentünk, közös programok voltak, de a nap legtöbb óráját egyedül töltöttem el. Volt egy kedves barátnőm, akit még akkor annyira nem ismertem, a Marcu. Ő kedves volt és elmondta, hogy amikor lemegyek a partra a többiek azon tanakodnak, hogy éppen "kivel" vagyok. Persze, már alpáribb kifejezésekkel, de azt hiszem, itt enélkül is megvagyunk bőőőven. A lényeg, hogy irigyeltek, hogy én nem sírok, nem estem kétségbe, vagy bánom is én.

A lényeg az volt, hogy én éltem, nyaraltam, mentem, mert nem szomorkodni mentem. Ha tehettem volna, hazajöttem volna, de így sokkal jobb volt, mert így legalább nem én voltam tehetetlen, hanem a többiek. Ha azon agyaltam volna én is minden nap, hogy Ők mit csinálnak, nem tudtam volna élvezni az olasz Nap sugarait, a simogató tenger minden érintését, a forró homok, karcos tapintását és az égszínkék horizont szerelmes látványát. Kell ennél több??? :)

Utolsó nap odajöttek hozzám és megkérdezték: "Csati, mit csinálunk ma?"... én csak néztem, hogy WHAT?, mondom: "...azt tudom, hogy én mit fogok csinálni, de hogy Ti?..." És elindultam a partra. Olaszországban még emellett elhatalmasodott bennem a kétség Csicseny Uraság miatt, és felhívtam. Bocsánatot kértem tőle, amiért bekavartam neki. Azóta is bánom, és szégyenlem magam. Nem tudom, hogy valaha megbocsátott-e nekem, de annak ellenére, hogy hazugságokat terjesztett rólam és keresztbe tett sokszor, én nem tudok rá haragudni, mivel én csak magamra haragszom, mert lesüllyedtem az Ők szintjükre.

Kérdem én: mi lett volna ha szomorkodom egész nyaralás alatt? Mi lett volna ha nem tartok ki az igazam mellett? Mi lett volna ha ezeket mind nem úgy kezelem, ahogy akkor?
Válaszok: még mindig egy hazug társaságban ülnék, és a béke érdekében nem vennék tudomást arról, ami a hátam és más háta mögött folyik. Még mindig egy olyan embernek a szobatársa lennék, aki többszöri szólásom ellenére sem velem beszélné meg a velem kapcsolatos problémáit, akit oly könnyedén befolyásolhat egy Tóth Uraság vagy bárki más, mint egy idomított kutyát. Még mindig olyan lányok körében lennék, akik eredetileg irigyek és nem is kedvelnek olyannyira, mint ahogy azt az erőltetett kapcsolat közöttünk mutatta. Még mindig elviselném azt a k*rva nagy sz*rkupacot a szőnyegem alatt és a hátam mögött, amit ezek az emberek gyűjtöttek nekem! ...hát erre már nem lehet semmit sem mondani!