...szóval ami várt, az az iszonyatosan nagy kétségbe esés, ami olyannyira elhatalmasodott rajtam 3,67 másodpercig, hogy azt mondtam: "Hm... csak ennyi?, akkor induljunk már el és kérlek KK (Kétségbeesett Kata) ne tarts vissza!" Megjött az Anex kocsi, hozta a cuccokat, minden telefon hozzám futott be, hiszen a buli előkészületeit már Schóber kisasszony rám szabta ki. Nem is érhetett nagyobb meglepetés ezek után, mint amikor megtudtam, S. kisasszony utolsó bulija, hm... hát legyen! Üsse kavics. Nem törődtem vele, hisz a fülem is leégett már a sok telefonálásba, a lábam lerohadt a sok rohangálásba.
Tetted már meg ugyanazt az utat, 24 óra nem evéssel egybekötve, a legütősebb ZH-d után, a buli kezdete előtt 2 órával, büdösen, szakadtan, segítség nélkül 4x10 perc alatt? Mert nekem sikerült! És hogy hogy? Hát persze, hogy futva. Kollégium-Trafó club. Aki tudja ezt az útvonalat, sötétbe, az erdősávon át, a salakon kanyarodva, a beton utat követve, a négysávos út mellett a HÉV megállóig, akkor az tudja, miről beszélek. 4x, és még szerencsém is volt, mert 3 kocsit vártam, de kettő egyszerre érkezett, a másik kicsit később. Akkor szembesültem azokkal a problémákkal, amikkel általában egy SBM: megoldandó problémák. Ezalatt az idő alatt, kedves S. kisasszony a barátaival szépen falatozgatott a kipakolt padokon ülve, valami híres Péter szakács konyhájából kimerített paprikás krumpliból. El tudod képzelni, nekem csorog a nyálam, mégis a főnököm, talán nem kell odaszólnom, mindenesetre, ment fel a pumpa bennem. Ahogy azt már mondtam, a problémák egyre nagyobbra tornyosultak, mint kiderült elég sok információ hiány következtében, amit állítólag a főnökömnek kellett volna mondania.
Ő ezeket a "félreértéseket" annak tudta be, hogy közölte velem, neki sem volt segítsége, szóval oldjam meg, ahogy tudom. (o_O) Hát mondom, fasza vagy csajszikám, főleg, hogy nem hiába van az a koncepció, hogy a volt SBM betanítja a leendőt, de akkor minek is van ez a dolog életben? Mert ez így alapjában véve, rohadtul de felesleges. Mindegy, addigra már éppen elég fáradt voltam mindenhez, főleg ahhoz, h egy komplexusokkal harcoló, mégis idősebb és több tapasztalattal rendelkező egyént bármivel is meggyőzzek. Így hát beleszartam. Még volt egy csicskulásom (a sok(k) után), ami így szólt: "Csati, csak akkor lesz 500 Ft a VodkaRB, ha hozol krtétát, a gasztrós ezt mondta, csináljuk meg." Ja, csináljuk meg, Ő kiadta az ukászt én meg rohanjak le este 22:00-kor a főépület portájára krétáért, ez ám a csapat munka. De végül is meglett. Lerohantam, kértem, kaptam, visszarobogtam és meg volt a várva várt 500 Ft-os akció. Én addigra már teljesen kész voltam, csak egy hideg zuhanyra vártam, hogy ismét frissüljek, mivel arról viszont teljesen megfeledkeztem, hogy én azon az estén akartam megünnepelni a születésnapomat. És a barátaim csak arra vártak, hogy mikor szakadhatok már el végre. Miután felismertem a születésem napját (április 26-át), mondom, akkor ha már eddig rohantunk, akkor ezután se álljunk meg. Arról is megfeledkeztem, hogy a táncos csajok, a saját szobánkban öltöztek, mivel ez az infó is el volt hallgatva előlem, de tudod: "sok jó ember, ki helyen is 'büdös'" (főleg, ha csillogó, combig érő öngyilkos-merényletes holdjárót cserélgetnek a leHányzók). xD Ez már csak a tortára kinyomott habon volt a koktélcseresznye. :) Elkészültem, lementem és "Csacsira" ittam magam. :)
Koncepciónk volt, hogy SBM saját rendezvényen nem ihat, de mivel állítólag ez a S. kisasszony bulijaként volt beharangozva, amit végül is én készítettem elő, talán ihatok. Persze, ez nem érdekelt, a főnökeim előtt is ittam, de amiért én voltam a szervező, minden helyre nekem kellett mennem, ha baj volt. És ez ilyen állapotban, egyenesen merénylet volt ellenem...
...de megcsináltam, összeszorított fogakkal, de sikerült! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése