Manapság az ember, aki jobban belegondol a társadalom problémáiba, aki körbe tud nézni, felméri a terepet, a helyzeteket és az emberi kapcsolatokat. Én közel 12-13 éves korom óta kutakodom és nézegetem az emberi kapcsolatok létrejöttének miértjeit, kérdéseit, okát és okozatát.
Ma a családi asztalnál beszélgettünk, hogy miért is voltam olyan gyerek, amilyen. Anya azt mondta, hogy csak nézz tükörbe és meglátod, miért voltak konfliktusaid. :) Én ezt persze bóknak vettem, hisz tényleg milyen már, hogy egy gyerekre rászólnak vagy befenyítik, a gyerek meg kiröhögi a helyzetet is és a tanárt is. :) Szerintem a legjobb megoldás, hisz mit tudj csinálni. Persze, kis koromban azért ezt igazán félretehettem volna, de mint kiderült, nem csak azért kaptam pofonokat, mert helytelen válaszokat adtam 1-2-3.-ba, hanem azért is, mert volt, hogy nem tudtam a választ és elég szépen ki is fejeztem azt. :D Így utólag vissza gondolva, még azt mondom, meg is érdemeltem azokat a pofonokat, de azért álljon meg a menet! Ha mégis választ adtam, azt már ezek szerint azért kaptam, mert úgyis balgaság volt a tanár szempontjából? Vagy azért, mert ez a gyerek úgyis hülye marad? Talán... talán!
Visszatérve az emberi kapcsolatokhoz. Szó mi szó, talán túlságosan is lelkemen viselem ezt a dolgot és pont ezért érdekel minden, ami ezzel kapcsolatos, mert tudom, miket éltem át, hogy küzdöttem le a komplexusaimat, hogy alkottam ki magamnak a kis világomat. Porszem vagyok a világban, egy kis nüansznyi szív, mégis azért nőhetek nagyra, mert visszaelemzem a dolgokat, végig gondolom, belátok hibákat, bocsánatot kérek, megbocsátok, bizakodom, hiszek és reménykedem. Gondolhatod, hogy ahogy én látom, az nem jó. Teljesen megértelek, csak lehet, hogy pont nem érdekel. És itt van a kulcsa mindennek. Lehet saját véleményed, lehetsz Te magad "a" valaki, tehetsz le sok mindent az asztalra, képzelhetsz nagyokat, eshetsz aprókat, mivel mindenben Te vagy a lényeg. Az, hogy Te hogy gondolod. Ha elég erős vagy, kitartasz a saját elveid mellett. Ha elég erős vagy, kitartasz Magad mellett. Megmutathatod bárkinek ezt a "kis" galaxist, de soha senki nem fogja átérezni. Ezért nem szükséges a győzködés, nem szükséges az erőszakosság. Ha valamiről kialakított képed van, legyen! De ha valami mást kapsz az élettől vagy mástól az élet azon terén, ahol azt hiszed, biztosan tudod mi van, kicsit állj meg és gondold végig, eddig mi volt az, ami felépült benned és most miért dőlhet az egész, mint egy kártya vár. Talán azért, mert nem vagy képes a változással párhuzamosan előre haladni? Talán azért, mert ha minden változik körülötted, esetleg Neked is változnod kell vele együtt? IGEN!
Hogy miért a hölgyeket invitálom eme bejegyzés címében? Azért, mert életem során több problémám volt velük/magammal, mint bárkivel a világon. Ez ugye kezdődött az áltisiben, aztán kiáradt a középsuliban, majd tetőzött az egyetemen. Mindig azt kérdeztem magamtól, miért? Miért nem tudok kijönni a saját nememmel? Miért van az, hogy egyszerűen nincs egy értelmes, egészséges és tiszta kapcsolatom lányokkal?
Meglátás: Aki ismer, tudja, milyen vagyok. Tudja, hogy mit mikor, és miért mondok úgy, ahogy mondom. Tudok nagyon nagyon nyers lenni, iszonyatosan bunkó és valami förtelmesen lekezelő. És hogy mi lesz a folytatás???...nem tudni. Én tisztában vagyok magammal. Legalábbis eddig az voltam. Sokszor sok mindent elcsesztem, sokszor sok mindent nem úgy csináltam, ahogy kellett volna, de tudom, h a barátság számomra fontos dolog. Sok ember azt mondja, hogy zavaró, h mindenkivel jóban vagyok, pedig ez közel sem így van. Van aki szeret és van aki nem. Ezt el kell fogadni, hisz én sem szeretek mindenkit. A nem szereti itt elég súlyos szó, talán úgy mondanám, megfér mellettem. Viszont akiket nagyjából ismerek és valamilyen úton módon a kapcsolatunk megszakadt, azokat viszont tényleg kerülöm és nem igénylem a társaságukat. Már csak azért sem, mert csalódásom után Velük természetesen képtelenség viselkedni. Én legalábbis nem tudok. Amit azok a barátaim vesznek észre legjobban, akik tudják, milyen vagyok valójában. Ha valaki nem természetesen viselkedik velem vagy bárki mással, akkor a másik fél, hogy legyen természetes Velük? Ez szerintem teljesen logikus és átlátható. Aki nem így gondolja, nyújtsa fel a kezét!!! :)
Szó mi szó, a lányokkal soha életembe nem jöttem ki úgy, ahogy kellett volna. Azt tapasztaltam, hogy nem tartanak össze, mindig van valami, amivel muszáj a másik alá vágni. Valami, amivel a másikat kényelmetlen helyzetbe hozzák, valami, amivel kirekesztik. Én ezt mindig azon szemszögből néztem, mikor is ismered: nem mindegy, h a f*sz melyik végén állsz! Hát én soha nem az élvező voltam ebben a kis "darabban". :) Mondhatod, hogy azért, mert miért hagytam magam, igazad van! Hagytam magam és hogy miért? Mert balga dologban nem akartam részt venni, úgy voltam vele, "Tedd meg és akkor biztosan jó lesz Neked." Ha valaki át akar b*szni, akkor tegye meg. Nem is tudom, ezt hogy lehet kivédeni. De nem bánom, hogy ha így történik. Hogy miért nem? Mert a felesleges körök, amiket nem kell lefutnom/lefutnunk egy kapcsolatban, más helyre helyeződik, az a sok-sok energiatöbblet, amit már amúgy is beleöltél egy "halott" barátságba, más értelmet nyer. Én nem bánom, hogy ezeknek is része voltam, talán túlságosan is soknak, de ha az előzőekben követhetőek voltak a kudARCAIM, akkor értheted, miről is beszélek. Sok olyan kapcsolatom volt, ahol én hoztam össze embereket, majd én voltam az, akit kirekesztettek. Lányok!!! Volt olyan kapcsolatom, ahol nem feleltem meg a másik értékrendjének, ahol hátba támadtak, ahol kibeszéltek. Lányok!!! Volt felszínes kapcsolatom, ahol minden, amit valaha beszéltem a másikkal, üres szavakká váltak a kapcsolatunk megszakadása után. Lányok!!!
Anyukámmal mindig jó viszonyom volt. Soha nem tettünk bagatel dolgokat, mindig próbáltuk a legintelligensebben és a legreálisabban megoldani a konfliktusainkat. Ezeket én miért nem tudtam használni a többi kapcsolat-rendszeremben? Talán azért, mert agyilag csakis én voltam ott a másik viszont csak egy felszínt adott magából? Miért nem lehet természetes az a helyzet, hogy valaki nem szimpatikus a másiknak? Én mindenkihez tiszta lappal állok, megadom a bizalmat, megadom azt, hogy megismerhess, de arról nem tehetek, hogy Neked vannak gátjaid, ami folytán nem tudsz tovább lépni. Én egy egyszerű embernek tartom magam. Elvileg egyszerű értékrenddel, egyszerű szeretettel, bizalommal, nyíltsággal. Ennél többet nem tehetek. Ha valaki ebbe nem fér bele, hagyom, hogy tovább menjen. És szeretném, ha Ő is hagyna, hogy tovább menjek.
Nem értem, miért nem lehet mindenkinek önkritikája. Nem értem és talán nem is fogom, hogy miért kellenek a felesleges körök egy kapcsolat felvételekor vagy egy ilyen szakadása esetén! Kerek perec! Szereted a perecet? És a csokisat? Akkor edd meg! Nem lesz semmi bajod!!! Én szeretem a korrekt dolgokat, szeretem azt, ha tisztában vagyok a másikkal. Szeretem, ha van kapocs két ember között, még akkor is, ha az egy köszönés. De legalább ŐSZINTE! Nekem nem kell a játék, nem kell az, hogy képmutató légy! Én is voltam, de nem bírtam sokáig. Kipróbáltam és hál "Istennek" nem ment.
Ugyanakkor vannak pozitív tapasztalataim is. Nagyon sokat köszönhetek az otthoni barátaimnak, Alma és Iza. Sokat az ittenieknek: Pók, Kikerics, Dóra, h.Jucus, Anyuuu, Dotya, Nené, Viki, Pogi, Era! Sokat a hajdúságiaknak: Helga, Goci, Füge, Kata. Nagyon jól esik, hogy vagytok nekem. Jó, mert ellen példával álltok szemben. Jó, mert még ha csalódott voltam a női nemmel való viszontagságos viszonyaimban, azon barátnőimben, sokszor magamban is, de mégis jó! Jó, hogy vagytok! Nem adtam fel, nem fordultam el semmilyen új alakuló kapcsolattól, mert nem hittem el, hogy mindenki ilyen. Nem fogadtam el a rendszert, ami azt mondta: ERROR! Nem fogadtam el, h ennek így kell lennie. És ez mindaddig ment, míg nem fogadtam el magam, mint NŐ! Én is az vagyok, érthető, hogy miért ítéltem el saját magamat mindig. Erre még rásegítettek a pasik is. A fontosabb véleményezők, de mára már tudom, több vagyok annál, mint ahogy akkor leírtak engem azon férfiak. Több vagyok, mert megtaláltam azokat, akik tényleg azt adták nekem, amire szükségem volt!!! ŐSZINTESÉGET, barátságot, igazságosságot, becsületességet és sok-sok szeretetet! És tudom, hogy még sokan Vagytok!
Következtetés: Legyetek mindig önmagatok! Undorító, ha nem vagytok őszinték egymáshoz és így saját magatokhoz sem, hisz állítólag barátok vagytok. Ha nem vagytok azok, akkor jobb, ha az elágazásnál mind a kettőtök másik irányt választ. Nem érdemes olyan kapcsolatot fenntartani, aminek nincs értelme. Én mindig a kezdeményező voltam ilyen helyzetekben, talán azért is, mert nekem volt fontosabb, h ez a dolog helyre jöjjön. Sokat bosszankodtam, sokszor bántott a dolog és sokszor szomorkodtam, de mindig az jutott eszembe, h ha most nem, akkor máskor borult volna ki a bili!!! És ez így van jól!
A barát az, aki mindent tud Rólad, mégis szeret! :) És ez milyen igaz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése