Nincs nap, hogy ne jutnál eszembe, próbálom elfogadni az életet, mely Téged elvett. Próbálom mások problémáját magamévá tenni, vinni, míg lehet. De így, hogy nem vagy itt, nincs mit vigyek, kivéve emlékeimet.
Mai napig képtelen voltam belépni "álomvilágodba", mely az Agymosoda névre hallgat. Talán gyáva vagyok, hisz én mondtam, a shownak tovább kell mennie, de akkor is tovább megy, ha a régiek elmentek. Én is Veled távoztam, mert Nélküled nem olyan a lét ott, mit kutathatok éjt nappallá téve, soha nem lesz újra olyan, változott. Hadd távozzam Veled. Nehézségek ellenére, megmutattad a lehetőségek tárházát. Nekem ez elég volt, ma már képzeletembe bulizom és mosolygok Veled, barátokkal, ismerősökkel, Dóval, DJ-kel. És mindig akkor riadok fel, mikor ismét elkezdenénk játszani körbe-körbe, bent, kint, ahol ér minket a játék heve. Fenékre pacsival versenyezve, ki a legjobb azon este! Te nyertél... nélküled nincs játék! Egyedül képtelen vagyok játszani. Olykor, olykor nézz le kérlek! Lásd, a családod szerető szemeit, barátaid ölelő kedvességét, és térj vissza álmainkba, bepótolni beszélgetéseket, játékokat, álmokat, melyeket nekünk csak így adhatsz vissza.
Szerető szívvel, Rád emlékezve: kedves családod nevében, barátaid, ismerőseid képében... voltam most szónok ismét!
találkozunk álmainkban... várunk szeretettel.
/Fecának/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése