Próbálom felidézni arcodat, de képtelen vagyok kinézni mocskos ablakomon, mely a világra nyílik ki, mely végig kísért bejárt útjaimon. Hol van a tisztító szer, merre van a szappan és a szivacs? Takarítani akarok, takarítani mindenáron!
Magányomban csak arra vágyom, visszatérj hozzám, lelkem, aranyom. Én, aki ha tükörbe pillantok, huncut mosolyt látok, nap, mint nap... mosoly, mely felderíti mindennapjaimat. Most a tükröm is piszkos, elmaszatolódott árnyakat láttat magából... és kérdem én, merre vagy? )=
A mosógép előtt üldögélek, hallgatom a zörejt, nyugtatom magam, míg lehet. Odázok, pislákolok, és mikor vége a programnak, kiveszem cuccaimat. A ruháim mégsem tiszták, ismét kezdem a mosást! Miért? Miért gátolom magam? Miért nincs ellenszer? Mert talán távol vagy tőlem!!!
Önmagam zárkájában, fejlődésem korszakában, vissza-vissza pillantgatok, hol is rontottam el...
hiányzol önmagam (és Te is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése