Elérkezett az idő, nyomdokaidba léptünk. Mindahányan ki ismerünk, de csak én tudom igazán, milyen érzésed van ettől, mely oly felemelő és könnycsorgató, melynél torkodban szorul a gombóc, mely átölel és szólít: köszönöm, hogy vagy nekem!
Emlékszem a gólyatáborra, mikor nem érdekelt semmi, mosolyogtam tova. Nem tetszésed sem érdekelt, senki nem érdekelt, csak hogy én jól legyek. Isteni élmény, isteni ajándék, hogy akkor úgy éreztem, ahogy most akarok ismét. Felkeltettelek, felráztalak, ahogy Te is engem. Csibe fun club kezdetét vette, de csak én maradtam benne! (= Hangos érkezés, hang nélküli várakozás, minden napos hangoskodás, megérte, azt hiszem!
Sok-sok emlékem van. Marcival, a csoporttársaimmal és Veled. A legtöbb Veletek. Akikkel szinte minden nap találkoztam, akikkel minden nap csevegtem. Akartam, hisz mentem! Palotakert, 10. emelet, hangulat, fellegek. Éjjeli beszélgetések, vonatátjáró előtti összeveszések. Minden meg van. Itt, bennem. És hiányzik minden, mi elmúlt mögöttem. Végül megszerettél. Gyűlöletből, baráti vágyakozás, mérhetetlen szeretet és ragaszkodás született. Pár hónapos szótlanság, beszélgetést eresztett.
Kellett ez nekünk, mert hiába nem szerettem, hogy padevannak szólítasz, mégis sokat tanultam. Hálás vagyok! Iszonyatosan hálás. Első ember, akire ha baj van, gondolhattam. És ez nekem igen ritka volt. Éreztem minden nap, hogy egyre erősebb ez a dolog. Éreztem, nem hagyjuk, hogy ez elvesszen.
Nem tudtam, hogy nem szeretsz, míg meg nem mondat azon a napon, mikor azt is, hogy mennyire kedvelsz. Soha nem akartam, hogy szeress, mégis elértem, hogy mellettem lehess. Elértem, hogy Hozzád forduljak, bármikor, mert a barátság ez. Hihetetlen, miket éltünk meg, hihetetlen, milyen volt ez az 5 év. Sokat köszönhetek Neked, támogatást, pofonokat, tanítást, tapasztalatokat. Mindent!!!! Maradjon örökre boldogság a visszagondolás... emlékek, melyeket nem vehet el tőlünk senki, melyeket mi tartogatunk, majd a sírba visszük, szorongva magunkkal.
(LL) folyt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése