let it die

Tetem fekszik a fák alatt, hagyd míg kifordul magából, oszló, kínzó napok alatt. A levelek még a fákon vannak, hamarosan elhullanak, mint mi, az anyagiasság borzasztó ketrecéből. Merő hús vagyunk, izomcsoportok, porc és inak. Mezítelen testben, lelketlen szellemben sok ember szenved. Nem találja a kiutat, holtáig dolgozik, holtáig mereng és kiborul.

Tetem fekszik a fák alatt, a fák levelei betemették, de orrfacsaró bűze az egész erdőt ellepte. Minden vad menekül előle, akár él, akár holt! Fegyvere az ész, melyet egyikőjük sem kerülhet ki, mert Ő a valaki! És, hogy mivel? Mert az ösztöneit elnyomva, gondolkodik és nem habozva, döntésképes, leleményes, olykor furmányos és terebélyes. De mi az, mi megölte Őt?

Tetem fekszik a fák alatt, hó fedi és bolygatag. Már nem látható, szaga sincs a friss levegőben! Szertefoszlott, és már nem üldöz engem! Nem üldöz senkit, biztonságban vagyunk. Szégyenérzet kísérte, esztelenség terítette. Állj meg vándor egy szóra, becsüld életed, ne légy mogorva. Tiszteld meg az életet, tiszteld, mi megadatott Neked. Mert mikor már a vég elérkezett, ott heversz majd a fák alatt, fájdalom mentesen, szégyenérzet kíséretében, szánalom az ablakon, a lelked ismét hajadon. Ne kérdezd miért történt, tedd, hogy értékes légy, mert így csak áttaposnak rajtad a Vadak, így senki nem emlékszik majd... mikor azt mondom Neked, "EMBER, most megidézlek!"

let it die(?)

foo fighters