Éjfél van, kis léptekkel érkezem, szobám ajtaját kémlelem. Belépek és vetkezni kezdek. Gondolatok tűnnek el emlékeim legmélyebb gödrében, ágyamba fekszem és küzdök az erőkkel, "aludj már el"!! Minden mi zavaró, felerősödik mellettem, szólok a másik ágyra, "hagyd már abba"!
"Zavarok, kimenjek, szólj és itt sem vagyok, elillanok, elmegyek!" 02:00
Megnyugtató zene szól fülembe, de csak hallom a türelmetlenkedést, még fél órát várok, aztán felkelek és elmegyek innét! Fejest ugrottam a ruhámba, cipőmet magamra varrtam, felkaptam a zenémet és útnak indultam! 02:30
Kattant a zár, én pedig ülök már... az ajtóm mellett a folyosón, meredten nézek, merengve odázom. Mellettem léptek erősödnek, de fejem egy helyben meredt előre. Nem reagált szavakra, sem pedig életre! A szemeim sarkába homályt láttam, középre fókuszáltam. Szavak akadtak torkomon, közel 4 óra néma csend, mely körbevett. Nem kértem semmit, csak magányt, egy kis nyugalmat, hűlt helyet! 03:14
Struccként szurkoltam, csukott szemmel, hátha észrevétlen leszek, ha a két combom közé teszem fejemet. Így nem láthat senki, mikor kisgyerek hunyó közben, csukott szemmel a szoba közepén áll és vár: "elbújtam, jöhetsz!!!" 04:00
Nem kértem semmit, üres volt képzeletem, nem vártam senkit, csak ültem ott, "velem"!!
rehab
rihanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése