Lassan eltelik egy év, mikor ujjaid közé estem rég. Beleástam magam a világodba, mélyre, hogy onnan visszaút ne legyen, soha. Betűid között vígan ugrándozom, itt egy t betű, amott meg egy szó, "malom". Színezd ki életem minden napját, erre várok több mint egy fél éve: Rád! Az ihletre, mely bennem gejzírként tör előre!
Betűkön ugrálva, ipszilon folyóban úszkálva, az "el" betűbe kapaszkodom, gyere, forrjatok egymásba! "elipszilon" született, megható e jelenet. Írom tovább soraim, "Csak szabadon" viszem álmaim. Ki-ki tekintgetek az udvarra, ahol méhecskék dolgoznak dúdolva. Szempillámat is olykor megtapintom, gondolkodóba esem ismét, mit írhatnék még?!
Édes az élet, míg meg nem éred, keserű oldalát, melyből a bölcs fák... ágai kihúznak! Kapaszkodj erősen, mert szaladunk felhőtlen... egek tükrében meglátod Magad, és tükörképedbe markolva maradsz! Élet ez a javából, élvezd hát, míg lángol... Benned az élet tüze, hurrikán, vihar, ne oltsa el sohase. Ha zsákutcába tévedsz, és kiver a víz is Téged, gondolj vissza, mikor voltál az élet legszebb buborékába!
Fújj ismét egy szappan buborékot, és ugorj bele csukott szemmel, érezni fogod minden pillanatát, pihenésre vágyó testtel! Elég volt a nyomorból, felállok a pokolból, lépteimet elkezdem, érkezem, édes drága Szerelem!
tőlem
mindenkinek
bittersweet symphany
the verve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése