...ìgy sètàlok àt a mosòkonyhàba szempillàimat simogatva... ...ìgy õrvendek minden napnak, mikor kinyitom szemem reggel... ...ès adok hàlàt, hogy èlhetek, lèlegzem ès szerethetek. ...ès nem utolsò sorban pedig kõszõnõm, hogy fejlôdhetek, ès tanulhatok mint ember a Fõldõn ès kõszõnõm a felelôssèget ès a bizalmat, amit megkaptam mikoris embernek szûlettem...
Örülök, hogy itt vagy! Köszönöm (=
2010. július 19., hétfő
kellő erő, menő benő, könnyű helyet lelő ámor
Életem eddigi legnagyobb durranása lett volna ez a vers: a firefox összeomlott, elveszett a dok, asszem máskor. :S
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése