Ismét eljött a nyár. Eljött, hogy elhozzon végre már.
Vonaglottam itt is, ott is, nem találtam helyem...áh...
Évek telhetnek el, de feledésbe nem merülsz el.
Élhetek halottként, halhatok élőként, bájosan egyik sem ért.
Mélyen magamban kutatva, körmeimmel utat vájkálva,
ha megtalálom a daganatot, kiszedem és messzire eldobom.
Taposok egyet rajta, mondván, Te csináltál belőlem ilyen látványt:
lekonyuló szájjal, ballagok a mával, visszafele nézek, és már nem félek.
Előre tekintve látok magam előtt egy mámort, ismét beleszagolok a levegőbe,
érzem, a tisztaság vesz körbe.
Múltunkból tanulunk, jelenünkben bizonyítunk.
Jövőnket nem tudjuk addig, míg új napra virradva, ki nem nyitod szemed,
hogy kitekints agyadból, látva a színeket, melyek ismét eléd tárulnak,
és minden nappal szebben ragyognak.
Homályos a kép, ha valaki elénk lép, ki elveszi életerőnket, megdermedve állunk előtted.
Lökd arrébb a testet, vagy kérd meg, lépjen tova, mert a sors ostora megtalálja ütni, ha nem enged eleget tenni. Mentsd meg Őt, hogy megmentsd Magad! Mentsd meg Magad, hogy ments Másokat!
Ég Veled, érkezem!
Ég Veled, szerelem!
Ég Veled, mindenem!
Ég Veled, megjöttem!
tőlem nekeM
once and for all - foo fighters
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése