Ülök mérges helyemen, gubbasztok és csak keresem, vértől izzó kezem. Megpofozni vágyom, orcádon csattanó... kövér tenyér éltet most, csak becsukom szemem, de az egész már kínos. Ocsúdok, lesütöm tekintetem, sóhajtok egyet: ismét lesüllyedtem! Bosszantanak dolgok, idegesít a gondolat, mert van sok perc, mikor elgondolkodtat..., a sok emlék, mely nem rég lett elmék... múltjának csöpögő verítéke, mely orcámon végig csordul, és máris zokogok vadul!
Ordítok egyet, miért tettem ezt magammal? Mi hajtott idáig, hogy most így érzem magam?? Tudom, életed végig sem fogod bevallani, mennyire szerettelek, mennyire fáj és kínoz ... a mostani állapot! Bizonyítani akartam, szerelmemet... azt, hogy Hozzád méltó lehetek! Végül kiderült, hogy csak én becsültelek meg: a hűségemmel, megértésemmel, áldozataimmal.
Cserébe mit kaptam? Megvetést, megalázást, becstelenséget, méltatlanságot!!!! Üvöltenék most egy nagyot. Kiölném magamból az összes daganatot, és ha jön az éj, meg is teszem, lefekszem ágyamra, és álomba merítem magam, könnyezve, szunnyadva. Képtelen vagyok mást tenni, erősítem magam, legalább azzal, hogy kicsit is számítottam Neked valaha! De látok arra némi esélyt, hogy egyszer majd Te is megbékélj. Megbékélj Magaddal, az élet viharos napjaival, a mosolygós emberekkel, a vérző sebekkel, melyeket talán én okoztam, önkívületi állapotomban!
Gyűlölni akarlak, mindőtöket! Az összes kurvát, az összes stricit, az összes nőt, ki erre adja testét! Ujjaimmal tépném ki minden érzelmed, mindent, amit most már másnak kínálsz fel! Kurvák hadának, szajhák sorának, esténként bárhol, Neked mindegy, csak legyenek körülötted!!!
A büdös mindenit, egyszerűen idegesít, minden, mikor erre gondolok, mert tudom, anélkül, hogy elmondanád!!! Élvezed nélkülem az életed minden percét, nem is szeretném, hogy ez máshogy legyen, de egy valamit jegyezz meg: Egy hatalmas KABBE-t kap majd a Világ!!!! Tanulok az összes mocskomból, tanulok az összes hibámból, mert én tanulni akarok, hogy jobbá legyek!!! Hogy megmutassam, így is lehet!!! Könnyeimtől talán most nem látok, zokogó szememből mégis kitámolygok! És hogy mi tárul elém??
Én! Én sétálok egyedül, egy nyugodt napon az erdőn keresztül, ahol akadályok sora vesz körbe, de én egybe sem lépek bele. Megtanultam kikerülni Őket, hagytam, hogy az élet azt tegye, amihez Értek! TANULÁS! Érdekelt minden, és most is érdekel. Érdekel, milyen, ha viszont szeretnek, érdekel milyen, mikor megbecsülnek. Érdekel a felém mutatott hűség!! És ezt meg is keresem, mert tudom, hogy él! Megérdemlem, mert nem hiába szenvedtem... EDDIG!!!
Kérdezhetem, mi lett volna ha? De ezt már nem tudjunk meg... SOHA!
Szeretlek legbelül, görcsösen ragaszkodtam Hozzád, mára ez csak sírásokban mutatkozik, ürességben... de ennek is véget vetek, mikor eljön az ideje!
Hálás vagyok Neked! Legyen az életben Sikered!!!
Fuck az összes kurvának!
what if
creed
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése