Den norske høsten (Az a norvég ősz)

Valamilyen úton-módon mikor beköszönt az ősz, bombaszerűen robbanok az örömtől. :) IMÁDOM. Főleg, hogy itt láttam először pirosló leveleket... amik még nem hullottak le a fáról, hanem még a zöld társukkal élvezik a napsugarakat, néhol a mogorva esőt. FENOMENÁLIS!

Ez a kedvenc fám... itt áll a szomszédban, minden nap megnézem a redőny mögül... ma pedig lementem lefényképezni... a színeket kicsit kiemeltem, és máris látszik, hogy ilyen fa nincs még egy nem csak egész Norvégiában, de az egész világon sem. :)

LENYŰGŐZŐ!!

Valójában rímben talán már nem tudnék írni az Őszről... most itt van velem, nem úgy mint anno, mikor billentyűt ragadtam és írni kezdtem. Akkor nem volt igazi ősz Magyarországon, sajnáltam nagyon... és a csalódottságom íródott ki, a keser, a hiány... akkor még írni is tudtam.

És mostanra tudom mondani, hogy blogot írni, mindenféle probléma nélkül, tényleg nehéz dolog. Ihlettelenné váltam, mert a művészetemet a jelenembe töltöm bele, legyen az rím, valami kreálmány...

...blogolásom mára megváltozott és pluszt lehet nem is ad másoknak... de szép emléknek maradnak!

Ez jelenti azt, hogy változtam ismét, legalábbis boldog vagyok. Jól vagyok, és minden kreativitásom az életemben összpontosul. Így nincs miért csüggedjek... :) Mert ma már magamba fektetem minden tehetségem... amely más-más időkben máshol mutatkozott meg.

Szeretem!