Hol is kezdhetnem szinte felesleges, de mar-mar jajgo levelem, mint sem ott, hogy elnezest kerek ekezeteim hianyaert. En dontottem igy, hogy norveg billentyuzetet hasznalok, ugy velem mondanivalom hatterbe szorulna, tulzott koncentraciommal, amit a magyar billentyuzet ujra tanulasara forditanek. Ezzel igazabol azon ismerosomtol (ismeroseimtol) kerek szivelyes elnezest, akiknek fontos a magyar nyelv, a magyar ekezetek. Meglehet, hogy helyesirasi hiabim is lesznek mar, de butasag lenne arra fognom, hogy mar nem elek Magyarorszagon 3 eve. Hiszen minden nap olvasok, neha irok is magyarul, de egyre kevesebbszer utobbit. Szoval fogadjatok bejegyzesemet inkabb szeretettel, mint kritikus szemekkel, szajakkal, viszont barhogy is dontsetek, azt teljes valojaban elfogadom.
A mai napon agyamban fekudtem, eletem legkedvesebbike uton volt mar akkor, igy egyedul merengtem magamon. Sokszor emlekek futnak at agyamon, erzek illatokat a semmibol, mosolygok vagy eppen sirva fakadok: "Micsoda elet..." - sohajtok fel neha napjan. Mi minden, min keresztul mentem, es "Napom" meg csak most kezd igazan sutni Vilagomban. Ne erts felre, nem vagyok oreg, sot... talan lelkem korosodott, kozel 10-20 evet.
Szeretem.
Blogomat olvastam vissza, par bejegyzest... nehol szegyenerzet fogott el, maskor mosoly, de buszkeseg, hogy azt vallalom, amilyen voltam. Sosem gondoltam, hogy egyszer magam is leulok, rohano materialis vilagunkban es azt mondom: "Ha ezzel az esszel tapasztaltam volna akkor, most mashogy dontenek...!" Milyen jo, hogy akkor voltam neha ostoba, osztonos, haragos, bekes. Most nem tanultam volna meg kontrollalni erzeseimet, meggondolni mit erdemes, es mit nem kimondani. Sokan ezt hibaknak nevezik, tevesen... Ezek nem hibak, ezek felelossegek.
Szeretlek.
Mai napon egy olyan ARCOMmal talalkoztam blogom tukreben, ami elol el akartam menekulni sokszor, viszont volt, hogy buszkeseggel toltott el annak mivolta. Ma egyszeruen azt erzem, halas vagyok. Annak idejen egy fiu miatt kezdtem el blogomat, hogy igy mondjam el neki, mit erzek legbelul, ma mar tudom, ezen sorok, mind nekem irodtak... nekem, a jovo Katajanak, hogy visszanezzem, mennyi utat tettem meg, hogy most itt legyek ahol vagyok: lelekben, testben. Belegondolok, milyen sok "hibat" kovettem el en is, amiket habar annak idejen vallaltam, megis volt egy idoszakom, mikor tudomast sem akartam venni roluk. Emberbol vagyok, ami nem jelent semmi mast, mint hogy: gyarlo.
Boldogsag.
Ma mar ugy erzem, a csiszolt gyemant ertekesebb, mint a csiszolatlan. A csiszolatlan vaditoan piszkos, hamar elcsabul tole az ember, ontorvenyu, sokszor inkabb meggondolatlan. Hogy miert a csiszolt gyemant inkabb a dragabb szamomra? Mert abba munkat olnek bele, hogy olyan legyen, amilyen. Idot fektetnek bele, turelmet, tobbszoros megbocsatast, ezaltal tobbszoros bizalmat, hitet. A csiszolt gyemanttal foglalkoznak, a csiszolatlant figyelmen kivul hagyjak. Az ember maga donti el, hogy csiszolt gyemant lesz, vagy csiszolatlan: tanul "hibaibol" es kepes onvizsgalatra, vagy aldozatot jatszik, orokosen hibaztat, masokat megitel, elveit kobevesi.
Beke.
Nagyon kellemetlen szembenezni az igazsaggal, de ha az ember mer ennyi aldozatot kepes hozni lelki bekeje erdekeben, tovabbi fejlodese erdekeben, akkor az a kis kellemetlenseg maris olelesse valhat. Probaltam ugy kivedeni az elso szurast, hogy kitorlom a blogomat, hiszen az, amit itt megjelenitek magambol, magamrol, mar nem osszeegyeztetheto azzal a valakivel, aki ma vagyok. Csak hogy teljesen mindegy, hogy ez le van irva, vagy sem: megtortent, es azon mar nem lehet valtoztatni. Gondoltam dolgokat, ahogy gondoltam, mondtam dolgokat, ahogy mondtam, a kimondott szavaknak rabja vagy, a ki nem mondott szavaknak pedig Ura. Kellemetlen olvasnom, hogy sokszor jatszottam aldozatot, es hibaztattam, megiteltem masokat. Igazsagot akartam, es csakis az en igazamat... Ugy erzem ket fajta igazsag letezik: amikor az ember globalisan vesz reszt az elet korforgasaban, akkor objektiven kell(ene) kovetkezteteseket levonni, "hibakat" beismerni, amivel a kozelet, emberiseg utjat segiti a fejlodesben. A masik igazsag a szubjektiv igazsag, mikor az ember a kozeppont, ahol O erzi mit tart igaznak, hamisnak, O hozza sajat elete torvenyeit.Tehat ehhez az igazsaghoz sosem lesz kozom, senki igazsagat nem tudom sem megvaltoztatni, sem befolyasolni. Mert a szubjektiv az elfogult.
Lelkiismeretes.
Szubjektiv igazsagerzetemet valahogy mindig ra akartam huzni a vilagra, hogy mindenki lassa azt, amit en, erezze azt, amit en, es legfokeppen adjon igazat. Nebants virag, aldozat. Pocsek erzes.
1:0 a vilagnak... talan mar 2-is. De ez az alulmaradas, edes. :) Cseppet sem erzem magam megfosztottnak valamitol, sot, inkabb "nyertem" erzesem van. Miert gondolom igy? Mert az aldozati barany nem az en stilusom, sosem volt, megis eltem ugy. Vallalom. Sosem ereztem magam jobban azzal a tudattal, hogy "igazam van, igazam lett, igazat adtak masok". Foleg, hogy az en vilagomba ket igazsag is letezik. Talan pont ennek a kettonek a meglete segitett odaig eljutni, hogy a boldogsagomat hajszoljam, ne az igazamat. Az igazsag lehet rossz ertelmu is, a boldogsag pedig csakis jo, pozitiv ertelmu, mindig. :)
Nap.
Ra kellett jonnom, hogy nem masok kenyszeritettek ram dolgokat, amiket elkovettem, en dontottem, hogy elkovetek, vagy gondolok valamit. Es mikor az ember nem vallal felelosseget dontesei, gondolatai utan, bizony akkor kerul elo a mutato ujj, ahol viszont a kez 3 ujja megis a mutato emberre mutat. Dolgok nem akkor oldodnak meg, mikor a vadolt beismeri bunet, hanem mikor a mutato, az aldozat ismeri be, hogy megbocsat, hogy elenged, hogy felelosseget vallal azert, ami, aki, es amilyen donteseket hoz, hozott, amiket tett, amilyen az elete. Mi alakitjuk sajat eletunket, es vilagunkat. Sokszor voltam mutato, szinten vallalom, es nagyon orulok, hogy ezt a tukrot mar a hatam mogott visszafordulva lathatom, nem pedig magam elott, eppen eletem elese, fejlodesem kozepette.
Hala.
Borzaszto jo erzes! Mert ezek a helyzetek megtanitottak egy eletre arra, hogy lelkiismeretem szerint cselekedjek, hogy el tudjak engedni, hogy meg tudjak bocsatani es hogy szeressem "hibaimat", mert mikor mar ugy erzed nem hibaztal, elerted tokeletesseged csucspontjat: az elet veget. Ahol az elet mar nem elet, mert minden tokeletes, ahol nincsenek celok, mert nem akarsz jobb lenni. Blogom tartalmaz embereket, akiket szivleltem vagy nem kedveltem, de megerzeseim alapjan itelkeztem, majd azon emberek tetteik utan. Utobbi hiba volt, elobbi csak egy eszkoz ahhoz, hogy tudjam kivel milyen kapcsolatom a max, legyen az koszones, oleles, mely gondolatok. Habar szegyenerzetem meg van, es tudom, az ido ezt is megoldja az en egyuttmukodesemmel, de vallalok minden szot, amit regi tukrom mutat eletek. Vallalom, hogy ujjal mutogattam, ahelyett, hogy megerzeseimre hagyatkoztam volna es vallalom, hogy voltam haragtarto, sertett fel, irigy. Vallalom, hogy sokat sirtam, es vartam karorvendoen hirekre, de mit sem segitett ezek meglete, hogy ordogi korom ujabb buneibe estem ezekkel. Vallalom, ezeket es hogy iromanyaim ezek hattereben irodtak. Viszont annak orulok, hogy az igazsag ezesetben szubjektiv. Semmi esetre sem veheto alapnak. Barkit rossz fenyben tuntettem is fel, ma azoknak vagyok a leghalasabbak. Nem Ti tehettetek arrol, ahogy gondolkoztam, vagy amiket mondtam, irtam Rolatok, hanem en magam. Es ezt beismerni fenomenalis es jo. Ezzel erzem, hogy fejlodtem, es konnycseppek nem csordultak hiaba. Oszinten koszonom es bocsanatot kerek. Blogomat kitorolni nem szeretnem, mert sokat segitett nekem, talan masoknak is. Es mivel tobb pozitiv erzesem van a blogomhoz, igy butasag lenne a sok jot a "negativ" bejegyzesek rovasara kidobni. Ez is egy oldala annak, mikor vallalod Magad: az nem csak jobol all, hiszen ember vagy: gyarlo, "hibazol", amibol tanulsz, fejlodsz.
Isten.
Remelem megbocsatotok nekem, ahogy en teszem nap mint nap magamnak. Nem hozok se mentseget tettemre, se ujabb kifogast: egyszeruen vallalom magam ugy, ahogy voltam, ahogy vagyok es ahogy leszek. Oszinten megmondom, en tartozom koszonettel mindazoknak, akik szeretetukkel vagy eppen gyuloletukkel fordultak felem, mert altalatok lettem az, aki, es valok megjobba magamhoz, es az emberekhez. Tudom, ezt atadni ugy, ahogy en erzem, nehez, de kerlek felejtsetek el az ironiat, es a szarkazmust, mert oszinten, szivbol irom soraim. Vegre 5 ev utan. Mint tiszta, vilagos ember, egyen ebben az eletben, gyarlo, megbocsato, fejlodesre vagyo es vegre nem mint aldozat, se nem mint karorvendo, se nem egy rosszundulatu. Ez az igazi Istenseg, amit megtalaltam magamban es a vilagban. Amihez Ti kellettetek, es az a felfogas, amit kovetek mai napig. Vannak dolgok, amiket bizony szegyellek, de ha nem tettem volna meg, vagy mondom ki azon dolgokat, ma nem lennek az, akire nagyon buszke vagyok, es nem lennek az sem, akire a Parja es a Csaladja buszke. Sajnalom, a bantalmakat, de megtettem oket. Sajnalom, a fajdalmas szavakat, de kimondtam oket. Azokkal egyutt fogadj el es lelj bekere Magadban, Vilagodban.
Koszonom.
Sirok... oromomben teszem, es halamban. Ha tul muvies ez, ha nem, vallalom. Barmit gondolsz, a Te gondolatod, Te teremted, elfogadom, csak vallald Magad, mindig.
Remenykedem, hogy Eletedhez en is hozzaepitettem valamit, azzal, hogy szerepeltem benne, legyen az negativ vagy pozitiv elmeny, de mindenkeppen remenykedem, hogy epito jelleget hasznaltad. Remelem tiszta szivembol, hogy boldog es kiegyensulyozott eletet elsz, amit valaha megalmodtal Magadnak, es egy pici kis foltjat sem banod elozmenyeinek, hiszen elerted. En igy erzem most, sajat eletemmel kapcsolatban. Ezert vagyok kepes megbocsatani fiatal, gyerekes onmagamnak, mert nem a tettek a fontosak, hanem a fejlodesre valo hajlam. Aki a tettekre hagyatkozik, az kobe vesi elveit, amik altal rabba valik. Homokba vesett elvek hozzak a nyugodt eletet, az iteletnelkuliseget, a megvetes elhagyasat. Szerintem sok ember kepmutatasnak hivja azt, mikor az ember ide-oda ugral dolgokban, allaspontokon. Ugy erzem, kello intelligencia is kell ahhoz, hogy a kepmutatast ne keverjuk ossze a fejlodessel, a dolgok kello atragasa utani kovetkeztetes levonassal, ami az ember javat szolgalja. Meg ram is var sok tanulas, sot, nagyon nagyon sok. Sok fogalom, amit most egyenesitek, sok-sok minden, amihez ido kell. Elvezem... halas vagyok, es szeretem az eletet!
Mindenkinek koszonom, aki eletem soran az eletembe volt, athaladt, kisert, majd leszakadt. Veszekedett velem, vagy megolelt, utalt, vagy szeretett, ki nem all vagy mai napig szeret es velem setal. Nelkuletek sehol sem lennek, Isten bizony!!!
Szeretettel,
Kata :)
(background chill music from Poland)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése