"Csengetett, Milord?"

Üdvözletem! :) Nagy utazóként megérkezve az igen nagy pEST"be", onnan, ama aprócskának mondható Újkígyósról, lám itt volnék. :) Ami nem jelent mást, csak annyit, h folytatom, amit elkezdtem. Körül-belül 22 éve. :) És hogy hogy is hívják azt? Önmegvalósítás! Sokat gondolkodom nagy dolgokon, eget rengető történéseken, könnyeket fakasztó sztorikon, hisztis pillanatokon és hogy miért töltöm ilyennel az időmet? Mert érteni akarom! Érteni a miért-et, érteni az embereket, érteni a viselkedéseket, megismerni azt, hogy magamat is megismerhessem, még jobban.

Pillanatok alkotják mindennapjaink legapróbb mozzanatait, pillantások, melyeket csak az kap el, aki odafigyel. Rohanunk nagy csomaggal a hátunkon, amit vilÁGnak hívunk. De mégis hova? Kérdezhetnéd, h az "ÁG" mit testsít meg most. Talán nem az tart vissza? :S Miért nem állsz meg kicsit, hogy végre észrevedd a lemenő Nap sugarainak simogató tekintetét, hogy meglásd, hogy tanulnak botladozva a gólyafiókák fent, ama nagy magasságban, ahol már csak a felhők mosolyognak, hogy az autódból kipillantva milyen gyorsak is a maguk alá gyökerezett fasorok és bokrok, hogy a bálák milyen szép tájképet alkotnak a messzi horizonttal...? ...és még sorolhatnám.

Állj meg! És láss... mert minden Érted van; értékelj. Bánom is én, ha elfogult vagy, hülye az, aki saját magával szemben nem az, de légy körültekintő. Mint már mondtam, rohanunk állandóan és a nagy sebességből szemünkben landol az a sok-sok "por", melyben az a nyomasztó világ van, mely elvakít és nem engedi a szürke ködöt eloszlani. És ez mind miért lehet? Mert így akarod. Minden, amiért döntés elé kerülünk egy csengő számodra. Rajtad áll, hogy kéred-e vagy elhaladsz mellette. Mikor ilyen csengőt hallasz Magadban, érdemes elgondolkodni, mit tegyél. Érdemes a jelenre gondolnod, mert a múltunk fontos, de nem annyira, hogy meghatározza jövőnket. Ha a múltam után koslatnék éjt nappallá téve, hát elképzelni sem akarom, hogy hol lennék most. Az biztos, hogy nem itt és nem is ilyen lelkiállapotban. :) Aminek nagyon örülök, mármint annak, hogy ITT vagyok. :D

Ezt a kis bejegyzést hadd zárjam az egyik kedvenc idézetemmel, ami szerintem ide, nagyon találó. :)
"A körülmények vagy megerősítenek, vagy megtörnek. Mi döntünk!" - Ha csengetnek, állj meg egy percre, nézz körül és vedd észre, egyén vagy a világban. Nincs még egy ilyen ember, mint Te. Különleges vagy, mert egyedül vagy ilyen. Ha ránézel, szemmel láthatóan két ugyanolyan fára, meglátod, mennyire is különböznek egymástól. A levelük, a koruk, a gyűrűik, stb. Legyél kicsit önbizalomteljes és amikor lépni kell, lépj oda. Képes vagy rá, mert megteheted. Aki előre halad, néha elesik, de nem torpan meg! A seb mindig begyógyul... és az emléke az, ami tovább erősít.