"Helló-helló, sziasztok... Csatlós Kata vagyok..." :)

Háttal nem kezdünk mondatot. :)

Szóval ez is megvolt! :) Tegnap estére már nem értem haza, csak ma reggelre, de gondolom elnézed nekem, mert talán kárpótolni tudlak egy sztorival. :)

A diplomamunkám miatt vagyok itt, Pesten és amiatt is ingázok Gödöllőre. Persze, ugyan ilyen fontos a gólyatábor is, mint rendszeres éves program. Gyakorlatok után, mindig ott leledzettem, mondván, majd hazamegyek az egyik estivel Pestre. Ez még tegnap előtt ment is. Csak éppen Gödöllő felé és Pest felé is közel 3/4 órát késett a vonat. Ezt a helyzetet, a tegnap esti bulival kiiktattam az életemből és inkább kint maradtam Gödöllőn. Jól éreztem magam, nagyon jó volt a társaság, a hangulat, minden! Szóval szerintem jól döntöttem. Habár nézőpont kérdése. :)

Labor után irányt vettem a kolihoz, mentem a szokásos kis söröcskémhez, találkoztam a megszokott arcokkal és az újakkal! Nagyon élveztem mindent, aztán az egyik csoport (GTK-s GT és GÉK GT van jelen pillanatban is) külön bejáratú csapatépítő tréninget szervezett magának. A "BONG" nevezetű okosság, kedves Málna barát ötlete és szabadalma. Ebből fogyasztott körül-belül 50 száj mindenféle finomságokat. Hát a sört és a bort vállaltuk be! :) Úgyhogy mentek a kiabálások, a csapatsikolyok, nagyon jó volt, nagyon állat! Aztán persze mondták, hogy Csacsi is jöjjön, próbálja meg. Történetesen én volnék az a Csacsi, aki nyögve nyelősen odamentem. Eleinte nem ment a dolog, de miután a csővezeték szájhoz tartandó nyílásánál megszüntettük a levegő jelenlétét, mehetett is tovább a menet. És sikerült! Olyannyira belejöttem, hogy utána bort vittem, hogy inni kérek! :) Aztán ezt követte még egy. Közel s távol aznap 3 sört ittam meg és két bort. Egy sört és két bort ezzel a "BONG"-gal. És asszem, ott is csúsztam szét! :) De kedveltem a társaságot, jöttek mentek az emberek. Mindenki beszélgetett, nevetett, hülyéskedett! Szóval jó hangulat volt. Beszélgettem emberekkel, közben persze éreztem, hogy kezdek elveszni. :) Majd vacsora tájt volt a csúúúcspont! A gólyák a lépcsőn sorakoztak, mint a verebek :D, osztották a kaját, asszem valami milánóis baromság volt, engem etettek mindenesetre, de azt tudom, hogy maszatos, pirosas volt a szám. :) Úgyhogy az lehetett. Miután befalatoztam, már sajnos nem emlékszem miért, de elestem. Eldobtam a füzetemet és elnyaltam. :) Kiszi barát felsegített, de én büszke, erős, okos ember módjára azt hajtogattam, hogy nem kell segítség, majd én tudom. Mindeközben hátráltam Kiszi baráttól, csak éppen amiért előre sem láttam, hátul meg azért, mert nincs szemem, telibe kaptam a beton virág ágyásst az út mentén és hanyatt vágódtam! Mind a kétszer szakadtam a röhögéstől, persze a többieket nem láttam, nem tudtam, mi van... csak hogy nevetek!

Ezután Anyuuu elmesélése alapján a fő igazgató Urat kezdtem szidni, fennhangon. :S Érdekes, mert így elmondva, már beugrott mi is volt. De azt nem, hogy miért. Sokan nem csipik a fejét az igazgatónak, közöttük vagyok én is, habár a munkámat, amikor a Red Bullnál melóztam... (visszaértem, kicsit nagy volt a kitérő)...szóval igen, ott melóztam és akkor nagyon sok mindenben támogatott, viszont nagyon nem kedvelem azóta, mióta a C koliban a sötétítő függönyöket VILÁGOS, azaz sárga színre cserélték, hogy meg legyen az egység! Tessék? Milyen egység? Ha azt nem engedi a gondnok, hogy GTK-sal, vagy Gépésszel lakjak, milyen k*rva egységről beszélünk? Kinek fontos az a rohadék sötétítő, Nekem vagy azoknak a dolgozóknak, akik nem is tudják, milyen ott bent, az élet, az ébredés, stb? Kinek kell megmutatni az "egységet": őzeknek, akik a C koli mögött vígan ugrándoznak vagy a minisztereknek? Azt sem tudják, hogy van-e háta az épületnek! Meg pl. azt kedveljem, akinek a rendszere folytán elestem már temérdek pénztől, csak hogy a mocsokba még jobban belefetrengjek? Szinte mondhatom, hogy fekve sz*runk a sok-sok probléma miatt, erre évente két hónapnyi pénzemtől fosztanak meg? A kifizetett hónapban jogom van használni a kollégium adta lehetőségek "tárházát", erre jönnek a levelek minden alkalommal, hogy eddig meg addig el kell hagynom a szobámat? Jön a levél, hogy ekkor meg akkor költözhetek be? Mi a tökömért fontos egyáltalán, hogy mikor foglalom el a szobámat, amit már most ki kellett fizetnem? Ezek csinálnak ezekből nagy ügyet, közben viszont 50 éve ezt csinálják. Lehetne gördülékenyebb a dolog, ezek meg görcsölnek mindenen. Az igazgató egy hangulat ember, a kénye-kedve dönt mindenben, a gondnokok idegbetegek, pl. Moha soha nem köszön nekem. :D Vicces, pedig jó pár évvel idősebb, mint én! De biztos ez is egy megoldás.

Tudod kik a jó fejek a koliban? Akiket még nem ért utol az idegesség? Akik csak végzik a munkájukat, megoldják a dolgokat? A portások!!!! Velük mindig beszélgethetsz, mindig meghallgatnak, segítenek, ha baj van és emberként bánnak Veled! Visszakanyarodva a sztorihoz, a koli előtt történtek a dolgok. Volt egy kisebb balesetem, melyet egy nagyobb követett. Azt már leírtam.

Következett a mosi, hol még a fájós lábamról nem tudó kicsiny agyam is táncba lendült. Roptam, mint a nagyok, a kicsit között! :) Aztán járkáltam ide-oda, majd a koli feljárójánál beszélgettem egy sráccal, aki azt mondta, hogy eleinte idegesítő voltam, majd nem is sejtette, hogy mi itt fogunk beszélgetni. Mondtam is neki, ezek az élet apró meglepetései. Zolinak hívják, de arra nem emlékszem milyen szakos, talán andragógiás. :S Ezért bocsi! :) Aztán lefeküdtem a járdára, mondom jó lesz itt kicsit pihenni. Majd elénk hajtott egy kocsi. Megállt, én akkor pont telefonáltam és néztem, kik ezek! ZSARUK!! xD Zoli rögvest felállt, mintha valami respectálandó dolog történt volna, én maradtam a földön és nyújtottam a fakabát felé a kezemet. Elkezdi: "Mi még nem ismerjük egymást." Erre én: "Hát nem is azért nyújtom a kezem, hogy bemutatkozzam, felsegítenél?" Erre Ő: "Háá. Hőőő... nem." Én: "Rendben, de akkor vissza is lehet szállni a kocsiba, minden rendben van. Nincs baj!" Erre emlékszem, aztán nem tudom, hogy egyáltalán így volt-e. Mindenesetre a rendőr nem segített nekem. :D Röhej! Zolival elindultunk a koli felé, aztán elmentünk kajálni. Szóval maradéktalanul jó volt az este! Lesz*rtam ki mit gondol, kisebb-nagyobb kihagyásokkal mondhatom, magamat adtam. xD :P Persze a bukósabb részei, azért nem voltak valami odavalók, de ami megtörtént, az megtörtént. Puff!

A sztori lényege az, hogy én szeretem ilyenkor magam. A komolytalan dolgokat kinevetem, nem törődöm velük. Ami komoly, ahhoz odaállok. Nem csak részegen kellene ezt tennem, hanem józanul is. Ami folyatban van! :) Vegyél mindent komolyan, amihez közöd van, amihez azt akarod, hogy közöd legyen. Ezután felelőséggel leszel iránta, csinálnod kell, tartanod a hátad. Csakis akkor tedd meg ezt, ha Neked az fontos! Soha ne bánj meg semmit, mert mindent ésszel kell csinálni, még ha kicsit el is utaznak "otthonról", lásd: én! Persze, reggelre bántam dolgokat, de rá kellett jöjjek, nincs értelme. Szabadi (a C koli igazgatója), amúgy is mindig köszönök Neki! Ez volt az egyetlen, amit bántam. Hogy kiabáltam, semmi más! De már ezen is túl vagyok. Amivel nem törődöm, az számomra nincs is! :)