Utórezgések! :)

A sztorinak még nincs vége! :D Jött a hajnali nevetések ideje. Két (azokat tudom) andragógus gólyával elindultam az állomás felé. Egy órácskára megpihentünk a szökőkútnál. Az egyiknek az agyával volt baja :D, a másiknak a lábával, mint ahogy nekem is. Roland és Laci! Sokat nevettünk, ezeket ki kellett volna találni, ha nem lennének! :D

Találkoztunk régi cimborával, Ricsi fiúval. Aki elég szépen odab*szott magának az este folyamán. Kb. beszélni nem tudott. De egy órán keresztül csak azt hajtogatta, hogy én dundi voltam, amikor idekerültem az egyetemre és h most meg nagy sportoló lettem, mindig látja, hogy megyek futni, lefogytam és h milyen rossz ez. Esküszöm Neked, ha 45x nem mondtam el neki, hogy jól vagyok és így érzem jól magam, akkor egyszersem. :) Nem értette, mi van! :D Kész volt, mint a matek lecke! De a végén már idegesítő. A saját viccein nevetett, majd az átjárónál megkértem, hogy fejezze be, mert unalmas. Akkor is kinevettem, de nem amiatt, amiket mondott, hanem csak szimplán ránéztem, hogy milyen állat lesz egy jámbor bárányból, ha iszik. Na Ricsi ilyen kb. Azzal védekezett, hogy én alatta járok, tiszteljem Őt! Mondom, kisapám el vagy tévedve. Én védekezhetnék azzal, hogy Nő vagyok, de nem teszem, mert van jobb kifogásom. Nem azért fogom tisztelni, mert felettem jár. Megmondtam Neki a magamét, majd otthagytuk. Nem is érdekelt a véleménye, mondtam is neki: "hogy kár hepajkodni, holnapra úgyis elfelejted, inkább tartogasd az energiádat arra, hogy hazajuss!" Aztán megvettem a jegyet. Hazajöttem! És a 8 perces gyalogutam a Keletitől, 3/4 óra volt! :) A sánta kis lábimmmmmal! :) Közben kinevettem magam 4x... az utcán csak néztek az emberek, hogy mi bajom van. :)

The End! :D