Örülök, hogy itt vagy! Köszönöm (=

2009. augusztus 22., szombat

Hiányból emlék!

"Hiány övezi minden percemet, mert ha kinyitom a szemem, nem látlak, ha becsukom, nem érezlek. Ez egy ördögi kör, melyet angyalok segítenek bizakodván azután, hogy egyszer majd megfoghatom a kezed."
Ha hallasz, vagy érzel... akkor látsz is! Becsukott szemmel is megy, mert minden, ami az emlékeidre hat, az a képzeleted. A képzelet határtalan teret ad, minden egyes gondolatodnak, mely a tudatodból pattan ki egyik pillanatról a másikra. A képzeletedet a hiány erősíti és a zene testesíti meg. Minden zene, melyhez kötődik egy pillanat, mozivászon szerűen megjelenik csukott szemeid előtt és újra megnézed, mint egy lejárt lemezt. Az érdekes, hogy ebben a moziban csak Te ülsz, csak Te kaphatsz jegyet, mert senki más nem tudja Úgy átélni mindazt, ahogy Te. Vihetsz magaddal embereket, barátokat, vagy akár azt, akire gondolsz per pillanat. Le kell nekik írnod, mit látsz olyankor. El kell újra meg újra képzelni, hogy elmondhasd nekik!

De nem csak a zene ilyen megmozgató rugó egy-egy kellemes történet felkeresésében, hanem az illatok is. Egy-egy illat, kicsiny kis molekula, nagyon nagy, elképesztő emlékeket és hiányokat idézhet elő. Jó néha beleszagolni, egy hűvös téli estén a levegőbe. Jó néha, egy kellemes tavaszi délután letépni egy virágot és beleszippantani egy jó nagyot. Az ősz, ahol minden levélkupacba belevetheted magad, ahol minden reccsenés egy emléket magával ragad. A nyár, mikor a csillagokra nézel, szemed becsukod és egy csókra ébredsz fel! Annyira szépek a pillanatok. Annyira szép minden, mert így látod... a hiány is lehet szép, csak arra gondolsz, milyen is volt rég. Rég lehet a tegnap, a múlthét, vagy az az előtti hét, évek, évtizedek minden, mi elmúlt rég. Sokszor van, hogy megtörök. Sokszor, csak fekszem némán a hideg padlón vagy a meleg ágyban. Kispárnámat magamhoz szorítom. És arra gondolok, Veled vagyok! Képzeletek nélkül semmik lennénk. Ezek az álmok varázsolnak el minket innen, a zord világból, a robotok hadából. Ereszd szabadjára elmédet, merj gondolni, érezni, mert akkor szárnyra kapsz és bejárhatod az egész völgyet, láthatod, mit szült Neked belső képed! :)

Nincsenek megjegyzések: