...ìgy sètàlok àt a mosòkonyhàba szempillàimat simogatva... ...ìgy õrvendek minden napnak, mikor kinyitom szemem reggel... ...ès adok hàlàt, hogy èlhetek, lèlegzem ès szerethetek. ...ès nem utolsò sorban pedig kõszõnõm, hogy fejlôdhetek, ès tanulhatok mint ember a Fõldõn ès kõszõnõm a felelôssèget ès a bizalmat, amit megkaptam mikoris embernek szûlettem...
Örülök, hogy itt vagy! Köszönöm (=
2009. augusztus 22., szombat
Ígéret
"Az eget kémelem, lesz-e már eső, jön-e már a megváltó frissítő, jön-e a fájdalmat enyhítő; mint porzó, homokos sivatagban, a Naptól izzadó levegő, hízelgő délibábot tetszető, tettető hazugság. Azt ígérted, meghozod a vizet, mely fontosabb, akár az életed, de csak vársz, vársz és várakozol...; miközben haladsz előre, utadat csak szellő keresztezi, mely lobogó zászlódat elcsábítva játszik, majd tovább áll, új prédát keresve megfutamodik. Patak, folyó vagy folyam... erdősáv, cserjés vagy nagy tundra? Mind elkerüli kitaposott ösvényed, mert ez a Te döntésed, egyben életed: ez vagy Te, ígéret!" /jómagam/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése