kéSZÜLETEK!

Ismét itten, szia-szia! :)
Hamarosan oskola, a GÉK és a GTK gólyatábornak vége. És most jön csak a java: MKK GT. xD Mi kemény lesz! áááá, alig várom!
De nem csak azt, hanem a sulit is. Várom a megmérettetéseke, az új és régi arcokat, bulikat, beszélgetéseket és legfőképpen azt, hogy végre sínen legyek, mint József Attila. Kész káosz van a fejemben, mindenre oda kell figyelnem. Beadni, leadni, aláírni, átutalni, megkapni, telefonálni... ááááá!! Őrület! Kicsit lehet most azért érzem magam zavarban. Szeretném már, hogy minden el legyen rendezve, hogy menjen minden simán és fényesen. Meló, suli, minden!

Talán tegnap volt egy kis letargikus állapotom. A Trafóban voltam a GTK-sokkal. A Holnvemvolt zenekar játszott nekünk. Eleinte nem értettem, miért jönnek Ők ide, mi bulizni jöttünk. Eleinte szomorú zenék mentek, majd az egyik leheletnyi csendben, felszólaltam és egy pörgős számot kértem. Aztán kérésemre beindult a "saját" bulim, mivel csaknem én táncoltam. :) Aztán velük repültem, átéreztem a számokat, figyeltem Őket, hallgattam és teljesen magával ragadtak! Néztem, ahogy a basszer bőgőzőtt, ahogy az énekes énekelt, ahogy a szólós virtuózott és ahogy a dobos kidobolta magából az életet! Imádtam és csak bambultam! Mosolyfakasztó jelenet volt, értelmet láttam akkor mindenben. Vidám lettem és boldog. Ma viszont, visszatértem a régibe, kicsit el kell rendeznem a fejemben a dolgokat. Sokan láttak, hallottak engem a GT-ben, de sokan nem tudják, milyen is vagyok valójában. Persze, magamat adtam ott is, de egy boldog embernek is vannak problémái, amiket próbál megoldani. Nem nagy dolgok, hisz nem mondhatom, hogy rossz az életem. Egyszerűen az agyalásaim. Néha jók, néha nem. Most kicsit, ahogy azt már mondtam, elveszettnek érzem magam. Kell a rendszer, hiányzik a futás, a rendszeres kaja, az egészség, a koli élet, a bulik és a barátok. Ahogy ez beáll, mehet is majd a menet. Mosolyogni akarok, kifejezni, hogy élek és virulok, kifejezni, hhogy vagyok!!! Magam lenni, magamnak dolgozni, bizonyítani! Ezt kérem Tőled, csak ennyit kérek, hogy hagyd meg nekem ezt a napot! Azt, mikor ismét megszületek, kéSZÜLETEK! Amikor ismét azt érzem, magam vagyok.

Már most jó... már most nagyon jól vagyok, de ehhez Te is kellesz! A bizalmad, a szereteted, az, hogy mellettem vagy és nem csalódóm. Tartogat még meglepetést az élet, de azokat boldogan fogadom. Boldogan fogadom, mert az is értem lesz, tudom. De most szeretnék élni, szeretném, ha megadnád nekem a személyes szabadságomat, melyet az egyetemre kerülve valahol elvesztettem. Érzem, hogy nálam van és már használom is, de a kulcs Te vagy, ha hagyod Magad. Ha hagyod, hogy én Én legyek. Mert én hagylak Téged! Szeretlek, talán ismerlek és hagyom, hogy életed saját utadon sodródjon! :) Ezt kértem mindig, mindenkitől, talán nem szóban, de ha volt olyan, hogy nem törődtem Veled, az nem azért volt. Csak hagytam, hogy így legyen! Élni azért, aki vagy és ami lenni szeretnél, a legjobb dolog a világon. És ha így szeretnek meg az emberek, az a legjobb! Én ezt szeretném és tudom, hogy már sokan vagytok! Emiatt igazán hálás vagyok, nagyon sokkal tartozom Nektek, de nem tudom, hogy adhatnám meg. Ha elég a szeretetem, akkor csak örülök ennek, de kérhetsz bármit, csak azt, ne hogy: "változz meg." Hálámat nem tudom még hogy fejezhetném ki, mert zavarban vagyok, ha arra gondolok, sok embertől megkaptam azt, amire igazán vágytam: ez a szabadság, a biztonság, a bizalom és a szeretet!

Köszönöm Neked! :D