Hogy miért vagyok most bánatos? Valaminek ismét vége. Hívhatjuk ezt Szigetfesztiválnak, hívhatjuk hosszú kalandozásnak, izgalmas túrának vagy akár nyárnak. Egyszer mindennek vége, mert ez az élet rendje. Lehetünk szomorúak, mert erre gondolunk, de az igazán boldog ember a jelent éli meg. Valaminek nem a jövőjét és nem is a múltját. Mindenképpen a múlt formál minket, az tesz olyanná, ami a jelenünket képviseli, a múltunk szolgál minket és megvéd. Ugyanakkor előremozdítója a jövőnknek, de ez a híd mégis csak a jelen lehet. A múlt és a jövő egyvelege talán ez lehet: a jelen. A jelen, ahol a múltad kísér, ahol nem teszel olyat, ahol egyszer már megbuktál, ahol a jövőd azon múlik, milyen döntéseket hozol "itt és most"-ban, a jelenben. Szomorkodhatsz, sírhatsz, hogy valaminek vége lesz, de a tegnap már nem lesz soha többet a Tied, csak az emléke.
Élj meg mindent érzéssel. Élj meg mindent úgy, hogy ne arra gondolj, mi volt ezelőtt és hogy mi lesz ezután. Akkor nem megéled a jelened, hanem túléled. A félelem vezérel, a kétségbeesés és minden más, ami visszamozdító erő lesz, nem pedig motiváció.
Szomorú vagyok, igen. Vége. Most megélem azt, amit mások az egész izgalmas utazás előtt tesznek. Aggódnak, mi lesz, aggódnak, miért. Én viszont akkor engedem ezt be, amikor már minden megtörtént, aminek úgy kellett lennie. A végén sírhatsz, hiányolhatsz, szomorkodhatsz, de nem közben. Mert akkor lemaradsz mindenről, ami érted van! :)
5 megjegyzés:
Kedves Katalin! Ezt most komolyan te írtad? Én kivülállóként el kell mondanom, hogy ahogy olvastam te nagyon nem vagy normális!
Neked nem lenne jó ha egyszerűne normálisan élnéd az életed és észrevannéd, nem minden körülötted forog. Miért nem akarsz egyszerűen magad lenni és nem nagyon jónak (csicskának) vagy nagyon idegesítőnek lenni? Csak Normálisnak!
És ha ehez orvosi segítség kell akkor az se szégyen, ha azt is igénybe veszed! A hozzászólásokat olvasva meg nem is értem miért hiszed őszintének azt a nagydarabot? Ránézésre ő is túl sokat hisz magáról! És ebből is láccik miért nincs egyetlen egy normális barátod.
Kedves Maros! Így hirtelen nem tudom beazonosítani ki is vagy valójában, de köszönöm a kommentet. Hát kinek mi a véleménye. Ha Neked az, h nem vagyok normális, legyen. A másik, h Kata a nevem. Így vagyok anyakönyvezve. Szeretem, ha a nevemen szólítanak. Amit írtál, nem tudok mit hozzáfűzni, lehet az megszeppenés vagy egyszerűen megfutamodás, de Rád bízom. Én a tapasztalataimat írom le, a kudARCAIMat, a kis életkémet. De ha nem tetszik, Nálad a döntés joga: nem "kell" olvasni. Én sem szeretem a muszáj dolgokat. De örülök, h írtál. :) üdvözöllek, Kata :)
Egy valamit kihagytam! Ne haragudj. Örültem volna, h odabiggyeszted a nevedet, talán jobban nézett volna ki, ha már ilyen kommentet írsz. :) De sebaj... megszoktam a takargatást. :) üdv.
...fúú szép ívet kaptál. Ennek én nem nagyon vagyok híve,hogy indoklás nélkül ráadásul névtelenül támadják azt aki a nevét és az arcát adja az életének, de szíve joga.
Mindenesetre örülj annak kedves KATA! hogy nem mindenki vélekedik így. S ez a fontos
Jucus szólt.
:) Kedves vagy Jucus. És igazat adok Néked! :) Ki így, ki úgy, megmutatja magát, a foga fehérjét, a kicsiny életkéjének darabjait. Van, aki irományokkal, van, aki véleményeinek kinyilvánításával. :) Ezt csakis elfogadni lehet...
puszpusz
Csacsi reakciós-irományos...
Megjegyzés küldése