Volt már olyan érzésed, mikor szállni tudnál az örömtől? Volt-e már olyan érzésed, hogy kiszakadsz a tested melegéből? Lelked szárnyal a boldogságtól?
Jó esetben volt, mert mindenki életében vannak pici töredékek, mikor mosolyogsz, mikor boldog vagy, mikor kirobbanó az energiád, mikor teljesíteni akarsz, mikor motivációt kapsz, mikor hiszel, mikor bízol, mikor ölelsz és mikor csókolsz. Ezek mind-mind pozitív dolgok, melyek előremozdítanak, mind-mind örömteli, mert mosolyra késztetnek. Eddigiekben a negatív kudARCAIMról meséltem. Melyek pozitív előre mozdító erők voltak. Ugyanakkor történt ennél is több pozitív dolog, melyért azt mondom, érdemes élni. Minden, ami valaha történt velem, jó volt és nem bánok semmit. Talán voltak pillanatok, melyek könnyet csaltak arcomra, melyek miatt a fejemet fogtam, melyek miatt összeestem, melyek megtörtek, melyek erősítettek, melyek miatt sokáig élő halott voltam, de a jelen az, ami megmutatja, hol vagyok és hol tartok most! Örülök mindennek, ami megtörtént velem, egyengették utamat a tapasztalatok, kitaposták utamat a nagyok, de mindig a saját fejem után mentem. A legjobban a szüleim ismernek és tudják, bárhogy is döntök, a cél ugyanaz lesz. Mindig eljutok oda, ahova érdemes és ahol a helyem van, mert az Ők gyerekei vagyok! Mert úgy neveltek, mert szeretnek, mert bíznak bennem és mert bízom Bennük!
Sok barátom van (Kedves Maros(om)nak, rendszeres olvasómnak, melegen tálalva :)), sokan szeretnek még úgy is, hogy nem is ismernek teljesen, de tudom, hogy azok a barátaim, akik mindent tudnak rólam, mégis szeretnek és mellettem vannak. Tudnak tükröt tartani, tudnak őszinték lenni, megteszik, amit egy barátnak meg kell tennie: feltétel nélkül szeret, akár csak egy szülő, akár csak egy szerelmes! Vannak dolgok, amiket elrontasz az életedben és nekem ilyen nagyon sok volt. Sok barátomat magam miatt veszítettem el, sokat elküldtem, mert nem tartottam érdemesnek arra, hogy azt mondjam, "a barátom." Ezek mind megmutatták, merre menjek tovább, de vannak dolgok, amikor meg kell állnunk és átgondolnunk, mit szeretnénk a továbbiakban. Van két kedves barátnőm, akikkel régóta ismerjük egymást: Iza és Alma. Voltak konfliktusaink, de mindig meg tudtuk beszélni a dolgokat. De jött egy borús időszak, amit nem bírtunk elviselni. Én megmondom őszintén, nem bírtam és elhanyagoltam mindegyikőjüket. Almával személyes problémáim is voltak, melyeket sokszor átbeszéltünk, átrágtunk. De valahogy nem láttam hajlandóságot, hogy ez a dolog menne. Így lassacskán elszakadtunk egymástól. A sztori nagyon hosszú, ezért említem ezt csak röviden, mivel a felismerés is rövid volt, ami ma történt. Sokszor gondoltam Rá, mi lehet Vele, megnéztem iwiw-en, de soha nem kerestem. Iza volt az, aki tartotta Bennünk a lelket, hogy ezt meg kellene beszélnünk. Én váltig állítottam, hogy ha akar valamit Alma, majd keres. Úgy éreztem, Ő van megsértődve. Azt, hogy nem kíváncsi rám. Elvetettem ezt az egészet, de ma valahogy ismét felmerült bennem: "miért nem Te írsz Neki, Kata? miért várod a sült galambot?" És igazam volt! Jobban vagyok, hogy megírtam Neki a levelet. Mint kiderült, Ő látta sokszor kiírva a bánataimat msn-en, igaz én letöröltem Őt, ideje lesz visszavennem :D, szóval látta, segíteni is akart, de tudta, milyen személyiség vagyok, nem mert hogy belekezdeni, nem tudta, mit tegyen, félt és így inkább kivárt! Jól tette! Mert akkor, amikor nem értem még meg ahhoz, hogy írjak Neki, lehet nem vettem volna jó néven, hogy megkeres. Most már érett a dolog, vártam, hogy megtörjön a jég, végül nálam volt a csákány és belevágtam az első döfést a vastag jégtáblába. :) Jól tettem! Mert nagyon hiányoztak már! Mind a ketten! :) Esélyek tömkelege az életünk, ki kell használni mindegyiket, és ha elég bátor vagy, mindre megérsz egyszer! :)
üdvüdv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése