Szavak, melyeket tanulsz, melyek elhagyják ajkaidat, mikor kimondani kívánkozol. Szavak, melyek Neked csak szavakat jelentenek. Szavak, melyeket a fejedben kreálsz, melyeket kigondolsz és szépnek találsz. Mindegy mit jelent így "üres"-ben elindulva, mert magában egy szó, egy mondat nagyon szép tud lenni. De nem mindegy, kiben milyen érzelmeket hoznak elő, mikor kimondod. Ahogy azt már említettem, a középiskolás éveimben voltak kisebb-nagyobb problémák Velem, a tanáraimmal, osztálytársaimmal, talán még a takarítónővel is. :) Egyik ismerősöm fogalmazta meg, akivel egy középsuliba jártam, hogy milyen is voltam akkor, hogy látott engem. Azt mondta, egyszerűen flúgos! :) Szeretem ezt a szót, de megkérdeztem, hogy érti ezt mégiscsak. :) Azt felelte, hogy mindenbe belesz*rtam. Senkinek nem érdekelt a véleménye, nem érdekeltek a beszólások, senki, de senki! A saját utamat jártam... Ő négy évvel idősebb Tőlem és azt mondta, hogy mai napig fél tőlem. Azt nem tudom, miért, talán csak a tükörtől. Attól, hogy megmondom a véleményemet, pedig az mindenkinek a magándolga, ezt már én is tudom. Ha valakit nem érdekel, nem mondom el, ha viszont igen, akkor elmondom. Azzal nincs baj, csak ha kikéri a véleményemet valamivel kapcsolatban, akkor vállalja fel, h vagy rossz lesz neki vagy jó, nem kell, h elfogadja, viselje el, ha más véleményen vagyunk, nem lehet mindenki ugyanolyan. És pedig Ő is egy őszinte, igaz ember. Ritka az ilyen manapság. Szóval kielemzett! :) De örültem neki! Azt viszont nem tudja, hogy azért én is éreztem akkor. Volt szívem, és estek rosszul dolgok! Ahogy azt már említettem, kinek mi jut eszébe ezekről a szavakról. Nekem a megalázás, a csúfolás, a kinevetés. Mára már persze ezek a dolgok alábbhagytak, sőt, szinte el is felejtettem őket, de elég borzasztó visszaemlékezni, hogy voltak olyan gyerekded tanárjaim, akik azzal szórakoztak, hogy szivatták a népet. Köztük engem is. A kerítést legelőször a számítástechnika tanáromtól hallottam, a gyerekek köztudatában, Kacsának hívták. Mai napig nem tudom miért és a teljes nevére sem emlékszem, talán Ő sem akart fáradozni az én nevemmel, így a fogszabályzóm után szabadon, megkaptam az első csúfnevemet, amit ez a tanár adott nekem: Kerítés! :D :S Visszagondolva, annyira nem is találó, de Ő mindig nagyon jókat mosolygott, mikor megszólított. Hát... a humorhoz is kell tehetség, Neki nem volt. :)
A többi az osztálytársaktól jött, ellenségektől, stb. Nem nagyon foglalkoztam ezekkel, mivel hogy azt már említettem, én a "flúgos" belesz*rtam a világba. Mosolyogtam, örültem, boldog voltam. Szerettem a sulit, szerettem az osztálytársaim nagy részét, azzal meg a fene sem törődött, hogy engem ki szeret vagy sem.
Konzekvencia: Ha akkor megsértődöm, megadom a sanszot annak a tanárnak, mivel a célja nem is lehetett más, csak hogy sértegessen, boldoggá tettem volna... Mit tettem? Elengedtem a fülem mellett. Persze, bántott a helyzet valamelyest, hisz hogy több esze legyen egy 15 éves kis csitrinek, azért az sem móóódi. :) Nos, de beigazolódott, több eszem volt! Nem hiába hívták Kacsának, ezek szerint. :) Nem törődtem vele, mert én magamat akartam boldoggá tenni. Sok ember, amikor ilyen vagy ehhez hasonló helyzetbe keveredik, haragot táplál, mérget eszik, békát nyel, majd kitör, felhúzza magát, verekszik és támadásba lendül. Miért? Miért adjuk meg mások gyengeségének azt, hogy erősödjenek? Már így is eltemetheti magát, ha nem tud a problémáin túllenni. Már így is sajnálatos, h emberek nem tudnak kiegyezni magukkal és gyengeségeikkel. Mert igazán boldog és szívvel teli ember az, aki a gyengeségeit is elfogadja, nem csak az erősségeit. Sok ember azért bánt másokat, mert így lesznek erősebbek. Sok ember belerúg a másikba, mert ezáltal fog kielégülni. De miért, amikor ugyanazt vissza is fogja kapni! Amit adunk, azt kapunk. Ha türelmes vagy, ha megbékélt, akkor megkapod a Téged megillető boldogságot. Akik haragosak, mérgesek és bosszúállók, meg megkapják, amit másokkal tesznek és még meg merik kérdezni maguktól, "ezt miért kaptam?" Csodálkozik, elképed és csak tovább hisztizik. Ideje felnőni, mindenkinek ideje egy kor után felnőni. Meggondolni, hogy mit beszél, hogy mit tesz, h mit miért tesz! Mert a világban nem marad adósság emberek és tettek között. Tettek és emberek között. Légy türelmes és megbocsátó. Legyen béke a lelkedben, mert csak akkor kapsz békét a külvilágtól is. Fogadd el Magad lófoggal, vasfoggal, bárhogy, csak fogadd el Magad, mert akkor fognak mások is elfogadni Téged! Haraggal a szívedben, nem jutsz sehova és bosszút forralva is csak a saját vermedet ásod meg. A csatát megnyerheted egy ilyen esetben, de a háborút nem! Maradj mindig bölcsebb, mint az "ellenséged", légy mindig egy lépéssel előrébb, maradj nyugott és következetes! Ne arra hajts, hogy Őt győzd le, hanem hogy Te nyerj! És ne előtte, hanem Magad előtt! Az az igazi... a többi csak ráadás! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése