Kérdezheted hova tűnt az előző sztorim vége! Még emlékszem, itt van bennem. :) Túl sok szót nem érdemelt a legutóbbi történet, mégis érdemes volt leírni, így Te is tudod, hogy nem csak Neked nehéz lépkedned a lápos talajon. Szó, mi szó, jöttek a további szivatások. A harmadik főnökömet szoktam meg lassan, mikor Miki barátot végleg elbocsátották a cégtől. A Gyuri barát, éppen betanító állapotát töltötte akkor, szóval a másik emberkétől S. kisasszonytól kapta az instrukciókat. Olykor még bele is kontárkodott a pénzügyi dolgaimba is.
Talán az egész történetet nem is, de egy kis momentumát le tudom gépelni Neked. Mégis, h tudjuk, miről is van szó. Munkabér: teljesítmény bér. Április ebből a szempontból igen gazdag melóban, így nagyon örültem neki, hogy teljesíthetek. Akkor volt a Door Deco projektünk is. Nagyon éreztem a végét mindennek. És boldogan tettem mindent. Aztán jött a fordulat. Jöttek a ZHk, a sportnap, ahol szintén segítenem kellett. És egy hozott Door Deco kellék nálam maradt. Én már közel két napja nem aludtam, úgy mentem be ZH-t is írni, majd mentem vissza a sportnapokat bonyolítani. Mondanom sem kell, mennyire "kiválóan" éreztem magam, a szinte már maratonnak mondható "koli-szoba-HÖKiroda-Sportcsarnok" futva megtett távjai alatt. A folyamatos ráketetés művészetének felsőfokú képzését kiválóra tettem le, mely ebben az esetben a telefonálás volt. Cigizni időm sem maradt és persze kezem sem. :) Így teltek napjaim és emlékszem, S. kisasszonnyal megbeszéltük, hogy a kelléket leadom a portán valamikor este. Hát a terv megvolt, mégsem történt semmi. Gondolhatod merre volt az agyam, de tudod, csak az irónia kedvéért: "egy SBMnek mindenre figyelnie kell és mindenben a maximumot kell hoznia." Hát tessék, egy bukás, -30ezer Ft a fizuból. De nem ám azért, mert nem vittem le, hanem azért, mert állítólag, amikog S. kisasszony felhívott reggel 7kor, 2 óra alvás után, hogy hol a kellék, nem voltam elég meggyőző abban, amit éppen tettem. KIB*SZOTTUL fáradt voltam és reggel 4ed8kor írtam a köv. ZHmat, úgyhogy még hálás is voltam, h felkeltett. Megmondtam neki, h ne haragudjon, de nem tudom levinni ezt a sz*rt, nagyon nehéz, egyedül nem bírom, kész vagyok és még ZH-m is lesz. Azt mondta, jó. Majd mikor Gyurival fizuról beszéltünk, jött a hír, hogy levonást kapok. De nem a Gyuri barát csinálta ezt, hanem S. kisasszony. Ja, mondom, minden joga meg lehet hozzá, hisz nem küldtem már el elégszer a p*csába azzal, hogy valahogy nem megy nekünk az összhang, és aki hiányzik belőle, az is a kisasszony, tetszik érteni?? Hát letaglóztam! Kész voltam, Gyuri viszont ezt azzal magyarázta, h azért tette, mert nem tettem eleget a kérésnek, a felsőbb utasításnak. Na igen, és itt van a kutya helyett az a marha nagy esze elásva: tiszteletet birtokolni nem lehet, csak kiérdemelni. Én udvarias voltam vele, ő azt mondta, nincs gond. De akkor hol volt? Vagy talán én vagyok ennyire hülye? Bele kellett törődnöm, hogy a legerősebb hónapom lóóósz*rt nem ért, ahol is kidolgoztam a belem, kiköptem a tüdőmet és kinyaltam az összes s*gget, ami a világon létezik. És még a fejemre is rász*arnak.
Köszönöm Schóber kisasszony! Hálám életem végéig üldözni fog érte, és nem csak ezért, mindenért, amit valaha tettél, vagy nem tettél. Azt nem mondhatom, hogy értem és persze nem is kérhet(t)em, mindenesetre így is jó volt. Tudom, hogy kiket kell hidegen hagynom életem során. :) Erre voltál jó iskola, semmi másra. Szóval tényleg köszönöm.
Sok kicsi apró részlet is van eme furfangos történetbe, de azok már unalmasak lennének ezek után. :) Ezzel szerintem mindenki beéri, sőt, joggal jöhet a kérdés: "mit foglalkozok még ezzel a görccsel?", válasz: "igazad van, lesz*rom, nem érdemes ezzel törődni." És talán azért sem, mert az én mosolyom mindig is őszintébb lesz, a lelkiismeretem tiszta, becsületes és egész.
Nincsenek trükkök, nincs mágia vagy ármány. Kata van: egy egyszerű leány, TALÁNy." :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése