...nagyon nagy mosoly, iszonyatosan erős ölelés, mérhetetlen vágy; ezt érzem! Csillogó szemek, remegő kezek, melyek Utánad kapálóznak, forró testemen patakként csörgedező izzadságcseppek sokasága igyekszik hűteni lelkemet, melyet a "Te" gondolat zúdít meg, mint zuhatagot a boldogság és szeretet táján. Ez természetes, mert hiányzol, természetes, hogy minden részem beleremeg, mikor eszembe jutsz. Annyira jó érzés és mosolyt fakasztó, hogy kicsattanok. :)
Bár egy dolog van, amiért néha kicsit megzuhanok, amikor nem remegek, csak reszketek, mi lesz Veled. Aggódom olykor, de mégis bizakodóan állok elébe. Bármi is legyen! Elfogadom a döntésed, elfogadom az életed, elfogadom, bármit is teszel, hiszel vagy gondolsz, mert a lényeg az, hogy légy boldog. Boldog mert imádom, mikor mosolyogsz, önfeledt, mikor látom csillogó szemeidet, örömteli, mert mindez őszinte, természetes. Ha szomorú vagy, nem takargatod, mert megjátszani Magad nem tudod. Nincs pillanat, hogy ne lennél az eszembe, nincs pillanat töredéke, hogy szívemből kigyere.
Érezni könnyebb, mint mondani, talán ha olvasod, Neked is könnyebb ezt átérezni. Azt, ha azért mosolygok, mert Rád gondolok. :) Azt, hogy azért vagyok boldog, mert lélekben Veled vagyok!
Kimegyek és megszorongatom a kiskutyákat... :) Kiadom magamból a sok-sok ölelést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése