...de ne így add tudtomra! Ne, mert ezzel csak kitéped szívemet, melynek helyén üresség tátong, nincs mi megtöltse. Nincsenek szavak, tettek vannak. Tettek, melyeket én nem értek. Tudom, a szó elszáll, mégis arra szomjazom, mint forró sivatagban a katona, egy csepp víz élteti, JUSS ODA! Nincsenek szavak, nincsenek hosszú beszédek, teszi a dolgát, mert ez rendeltetett. De Te nyisd ki a szádat. Mondj valamit, mert nem hiszem, hogy nincs semmi, amit akarnál mondani. Nem hiszem, ERROR, nem hiszem... TERROR!!! :( TERROR a lelkemben, háború a szívemben. Adj valami életjelet, adj, h tudjam, nem öltek még meg. Nem-e léptél egy aknára, nem vagy-e sebesült valahol, a szárazság közepén, ahol a délibábot az ördög bűvöli, mely elcsábít minden egyes szívdobbanásodnál vízért, s életért kiált!!!
Lepj meg! Lepj meg, hogy azt érezzem, amit teszel, szívből jön és őszinte. Amivel kitartasz, melyben a homálynak nincs helye. Én csak várok, és nem tudom mit tegyek! Bizonytalanság vesz körbe, mint egy ázott kutyát a sintér éles kacaja, melyben meghunyászkodik a félelem, de nem mozdulok! Megvárom, míg közelebb érsz... hogy elvigyél oda, ahonnan talán emlékeimbe merülve, tétlenség vesz körbe, ahol minden zord, sötét... melyben Te vagy a fény, melyet elérnem ott... képtelenség! Hisz Te vittél oda, akkor Te is tudsz onnan kihozni!
Én döntök, de addig kötve van a kezem, míg nem adsz semmitsem! De én várok! Mert a remény éltet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése