Amikor minden a feje tetejére áll!

Szeretnél jobban koncentrálni a szeretteidre, azokra, akiknek fontos vagy. Szeretnél Velük időt tölteni, szeretnél minden szabadidődet Rájuk szentelni. Igen, én is ezt akarom. Azt szeretném, hogy Velük legyek, hogy Velük nevessek, de ez most nem megy. ): Lassacskán ismét újabb viharfelhő csap össze a fejem felett, mert sok minden az irányításom alatt kell, hogy legyen. Az iskola, a munka, a TDK, a diploma, a ZH-k, a minden. Nem találom az egyensúlyt, de talán azért érzem ezt is pánik hangulatnak, mert szorít az idő, az esőfelhőket már a távolban is látom, nem csak érzem azt a hideget, melyet a viharos szél sodor felém. Ősz van! Teljesen kellemes ősz. Mégis bennem hidegség árad szét, az ereimben, a szívemben, bezárok lassan, mert nem bírom.

Tudom, mindehhez akarás kell. Kitartás és odaadás. Tettek, melyek újabbakat generálnak. Ezt teszem most is. Írnék ide minden pillanatban, de megkötöttem a saját kezem. Nem megy. Foglalkozni akarok Veletek, foglalkozni a barátaimmal, de most a prioritási sorrend máshogy alakult. Ideges is vagyok, szomorú, érzem, hogy most minden összejött. Bizakodom, teljesen pozitívan látom a végét, de az eleje a legnehezebb, mire ezt kezelni fogom tudni. Vérzik a szívem, mert nem vagy itt, lüktet a fejem, hogy miért van így. Morajlik bennem egy érzés, erős és határozott, még is azt látom, összetörök. Sok a tenni való, sok a minden. Még is azt érzem, meg "kell" felelnem. Ennek tudatában érzem, hogy a kell szó máris egy nyomást tesz a vállamra, amivel nem bírok. ): Képes vagyok megpróbálni, képes vagyok megtenni, csak engedd, hogy megtegyem! Engedd meg, hogy kicsit most elvonuljak, kicsit magamnak legyek, kicsit most én legyek az első. Türelmem véges, modorom nyers, igen... így van. Ezért kell elbújnom, hogy ezt ne érezd!!!

A zene mindenek felett...