Volt már Veled olyan, hogy azért kértél bocsánatot, amiért nem is kellett volna? Olyan tett, melyet a másik butasága hozott ki belőled, de alapjában véve, soha nem tennél ilyet, vagy mondanál az értékrendítéleted miatt?
Buta emberek társaságában, vagy lelkileg alulszocializált emberek között ez elég gyakori érzés, valamint teljesen szokványos viselkedés. Ezek a sértettség, a hiszti, a felhúzott orr. Nekem más ez a világ! Teljesen máshogy látom. Nem tudok haragot tartani, nem tudok bocsánat nélkül élni. Ha valamit tényleg elrontok, szeretem tudatni a másikkal, hogy beláttam a hibámat. Ezek az emberek, akkor ezek szerint magukba se néznek? Közben mondják az igét, hogy először magadban vizsgáld meg a dolgokat!
De én ezt teszem és tettem mindig is. Számomra érthetetlen... ha valaki tudja, mi a helyes út, akkor miért nem akar végig menni rajta? Talán mert "én" vagy "más" mondtuk, hogy ideje lenne felnőni? Tudom, hogy nagy nyomaték, ha az ember saját maga jön rá dolgokra, ezért jó, ha egy kételkedő kérdésre, kérdéssel válaszolsz! Ha valaki ilyesmit kérdez, és Te válaszolsz neki egy szintén ezzel kapcsolatos kérdéssel, saját magának fog választ adni!!! (: Ez jó praktika azoknak, akik okostojások, vagy teljesen elfordultak a világtól, pesszimisták és sorolhatnám. De ezek azt sem értik, mit mondanak. Hisz akkor nem értem, miért nem csinálják!! Vagy az üti fel itt is a fejét, hogy aki nem tudja, tanítja... aki meg tudja, csinálja!
A bocsánattal elengedsz rosszat, elengedsz olyat, mellyel bántottál valaha másokat. A megbocsátással elengedsz olyat, melyért a szíved megszakadt, melynél azt érezted, nagyon fáj, hagyjál már... engedj el, tovább!!! Megbocsátással megbékélsz a múltban ért dolgokkal, tettekkel. Az elengedés fontos, hogy újabb dolgok kerüljenek be az életedbe. Haraggal a szívünkben nem tudunk élni és vidámak lenni.
Én bocsánatot kértem és meg is bocsátottam, de még mindig fáj, hogy ezt vissza nem adták! Most már tudom, mit jelentettem valaha is Neked!
semmit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése