Tényleg ebben a mocsadék világban kell élnem?
Ahol mindenki, mindenkinek keresztbe tesz, ott ahol éri, akkor és abban a pillanatban, amikor a legjobb? Miért van lábad? Hogy rugdoss, vagy hogy előre vigyen? Tényleg kellemesebb látvány valakit vérben feküdve látni, mint hogy felsegítsd és meghálálja Neked, életmentő tetteted? Ép ésszel nem éred fel, mennyit jelent a "jó" embernek megélni ezeket a pillanatokat? Amikor érzi és látja, tapasztalja, hogy nincs egyedül ebben a iszonyatosan hatalmas bosszúéhes, görcsös, kárörvendő világban?
Mikor jut el az agyadig, hogy ezzel a felfogással, csak egy helyben fogsz toporogni? Ezzel csak azt kapod, amit Te is adsz másoknak? Tépem a számat, augusztus óta... és talán nem kellene, de én megteszem! Kimondom, amit mások nem mernek. Amit mások, csak álmukban látnak, hallanak, vagy mondanak. Kimondom, mert ÉN vállalom a következményeket! Vállalom mindazt a rosszat, amit most kapni fogok emiatt. Akár a holnaptól, akár a következő héttől, de nem hagyom magamba, hogy felemésszen! Te még élsz? Maradt még Belőled valami értelmes, melyhez nem ért az a borzasztóan erős sav, mely már az agyadat is megette?
Hogy akarsz példaértékű lenni gyerekeidnek, kistestvérednek, ha nem teszel semmit annak érdekében, hogy ez bekövetkezzen? Amikor azt mondja: "Nem baj, hogy nem hoztál semmit, Kata, én annak örülök, hogy hazajöttél és itthon vagy velem!" Ezért tényleg nem érdemes bármit is megtenni?
Nézed a rosszabbnál rosszabb "talk-show-kat"... éhezel rájuk? Mert ha ez is egy étkezés Nálad, megadom Neked... gyere és kérd el! De az nem fog jól esni, sőt, talán még hányhatsz is tőle (saját magadtól)! Én megmutatom Neked, mi rontja el a világot!!! Én eladok Neked ezer meg egy tükröt is, ha kell... csak javulj meg végre! Nézz már egyszer végre a két szemedbe. Azért van az a rohadt tükör! Tényleg ennyire nehéz lenne ez??? Mások szemébe már lassan értem miért nem nézel, mert a sajátodba sem mersz bele nézni szívvel és ésszel!!!!
De akkor én mit keresek itt? Nekem ezt miért kell végig néznem? Előző életemben valami nagyon nagy baromságot tehettem. Talán öltem volna embert? És ez érte a büntetés, hogy végig nézzem, hogy az emberiség, hogy épül le, hogy részegedik le saját mocskában?
Nekem ehhez nincs gyomrom!! Én ezt eddig nem láttam. Pár perce kiléptem a rendszerből! Abból, ahol egy esős nap is, lehet bámulatosan szép! Ahol, minden mondat édes fuvallat füleinknek. Ahol minden szó, egy ezüst dobozba van becsomagolva. Ez csak az én világomba létezik???? De akkor miért értelek meg Titeket, lények...? A nyelveteket, a beszédet? Miért tudom, mi az, hogy bosszú? Miért tudom értelmezni? Talán mert egy a nyelvünk? Talán azért, mert nálam ezen szavak hallatán csak kiráz a hideg és értetlenül állok Előtted???
Hol van az én hazám??? Hol van az, ahol mindez semmissé válik? Hol van az a határ, melyet átlépve érzem, hazatértem? Segíts, valahogy ezt átvészelnem, mert most nehéz... nagyon nehéz nekem. Ember vagyok én is, gyengélkedem, siratok és keresem... Keresem az utamat, melyen azokkal sétálok, akiknek egy céljuk van: egyenlőség, szabadság, szeretet, bizalom, megértés.
Merre vagytok??? Hol maradtatok??? Ha Te voltál az, ŐSZ!!! Hozd vissza Őket, most azonnal!!! ): Mert kitikkadok, annyira szomjazom eme értelmes emberekre. Eme társaságra, ahol végre azt érezhetem, otthon vagyok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése