Te vagy Nekem az életem kicsiny kezdete, Te vagy a minden, mert Veled emlékezem!

Kedves, szeretett, mindig emlegetett Sláger rádió! Minden pillanatomban ott voltál, mikor megszülettem, mikor elindultam és mikor hazatértem. Nem telt el nap, hogy ne hallgassalak. Emlékeim sorozata csak azért éled újra, mert Téged hallgatlak, újra meg újra. Veled aludtam el, miközben Édesapám az iskolából hozott el. Veled mentünk sok száz sztrádán, mire a célt elértük álmosan és árván. Te tartottál életben, mikor számomra már nem volt semmi, ebben a létben. Mikor csalódott voltam, mikor szerelmes, mikor csak arra vágytam, hallgassalak, Kedves!

De szomorú hírek közepette, csak ma tudatosult bennem, mi lehet Veled a közeljövőben. Én ez ellen tiltakozom, legyen szólás szabadság ezen az úton. Testesítsük meg azt, amit kíván a nép, legyen a demokrácia is végre ép. Ezen szavak mögött eddig csak üresség lapult, kelj hát fel és tarts, amerre kell! Tarts ki az igazad mellett, tarts ki, mely megtisztítja lelkiismeretedet. Én ezen az úton járok, megyek és akarok. Számomra a hazugság fájdalom, ha becsapnak, hagyom. De most itt nem csak én vagyok, hanem Te, aki minden napunkba örömet hoz be. Te! Aki mindenkinek mosolyt csal az arcára, értéket viszel a hétköznapokba. Kell nekem ez a közeg, kell, mert nélküled feszít a tömeg, mely csak arra gondol, milyen komor a világ Nélküled!!!

Maradj hát velünk, és ha segítség kell, szólj nekünk!!! Én azt szeretném, hogy tovább élj, mert számomra emlékeket idézel. Hangulatom csüggedt, ha egy nap nem lehetek Veled. 3 és fél millió ember hallgat epekedve Téged, mit hozol minden nap elébek. Hadd segítsünk Neked, hisz eddig Mi szorultunk rá, hadd adjuk vissza Neked, mit ideadtál! Én azt akarom, hogy élj velünk tovább!!! Légy gyermekeimnek suttogó remény, egy homályos délután. Légy az öröm a Nap mellett, mint egy simogató zuhatagban termett, kinyílni vágyó, hamvas lélek: ÖRÖMVIRÁG, bánatvirág helyett! Legyen kellemes az ébredés, mellyel gondolatainkat hessegeted el, ezen robotvilág, bólogató emberei mellett. Veled hajtom álomra is fejemet, mert azzal szenderítesz el, ha selymes hangoddal engem szólítasz meg! Kell, hogy hozzámérj, kell hogy megigézz, a hallás számomra csak akkor lesz egész, ha Te maradsz velünk és kész!

Számomra a sláger rádió a boldog pillanatokat adja vissza, életem kicsiny részeiből. Nem sokat, de azok a leghatalmasabbak. Számomra a sláger, Édesapámat hozza el. Mikor kettesbe szeltük Magyarország közutait, mikor együtt dúdoltunk Tőled valamit. Mindenhova elkísértél, mindenhol megtaláltunk, ezek után is csak Téged akarunk. Kiráz a hideg, mikor meghallom a vezérigazgató Nőt beszélni, könnyeimet aligha tudom visszatartani. Számomra ez egy gyilok, melyet megtorolni nem tudok. Kérlek Titeket, ha boldogságot, IGAZSÁGOT ismertek, legyen végre demokrácia, legyen szólás szabadság, amit eddig csak üres szavakban találtunk meg. Le a diktatúrával! Le a hazug mindenséggel! Mi nem birkák vagyunk, hanem emberek, kik szeretnek!

Édesapám soha nem mondta meg mit tegyek és mit ne! Körbe nézve és tapasztalataim alapján, jó neveltetést kaptam. Megtapasztaltam mindent és sokat is kaptam. Előttem még az élet nagyobb része, de máris elgondolkodtató, hogy ebben a világban élni érdemes-e! Ahol minden csak ábránd, ahol mindent érdekek mozgatnak. Nekem ne mondja meg senki, mit hallgassak és mit ne. Én felnőtt ember vagyok, tudom mire van szükségem! Egy 20. rangú politikai döntés nem mondhatja meg, hogy Magyarország több mint egyharmada mit hallgasson és mit ne!!! Legyünk végre emberek! Jogaink vannak, elegek!

Kellesz nekem, nagyon is... mert a mai napom hagyom is. Ez egy igazi gyászhír, mint ahogy a többi is. Lelomboz a tudat, hogy a fura "urak" mernek dönteni helyettünk, kik ezt a Rádiót éltetjük!!!

Ezt Nektek küldöm: Sláger Rádió dolgozók és hallgatók!!!

egy sláger rádió rajongó (22 esztendős)