Örülök, hogy itt vagy! Köszönöm (=

2009. október 13., kedd

This could be the ONE! (Limp bizkit)

Rohanok! Hideg van! Menni akarok!
Azt érzem, hogy menekülnöm kell és az egyetlen dolog amit tehetek, rohanok! A lábam visz előre, hátra nem pillantok. A távoli képek, egyre nagyobbak lesznek, közeledem feléjük, majd egy szemrebbenés múlva magam mögött hagyom mindet.

Agyam kattog, merre járhatok, ahol a sötétségből csak a fény felé futhatok. Fények vannak mindenütt, mindenhol látok lámpák kicsiny csóváját, azonban tudom, mindegyik zsákutcába vezet és csal. Kétségbeesve száguldozom, de a végét nem látom. Biztosan kilyukadok valahova, vagy fent a menny, vagy lent a pokol ad otthont ma.

Úttestek keresztezik utamat, megállni viszont nem tudok, oldalra nem pillanthatok, mennem kell. Futok, rohanok, sietek, lemaradok. Érzem, hogy képtelen vagyok megállni, érzem, mert a fénynél vár valaki! Vagy a mérhetetlenül hatalmas szabadság, vagy egy börtön, melynek egyetlen egy ablaka kukucskál ártatlanul és meredten, a szabad világ felé. Nem tudom hova jutok. Nem tudom, mert a lábam még mindig visz tova. Nem áll meg, nincs pihenés, nincs semmi. FUTÁS van! Rohanj és menekülj. Ez a maraton az életed, ez a maraton... Te, érted!

Ez lehet az egyetlen... amit tehetsz azért, hogy vége legyen szenvedésednek.
Add ki magadból a bánatot, verejtékezz, lihegj, fáradj, amíg csak lehet. Amíg levegőt kapsz, addig a lábad alatt és érezheted a talajt. Amíg járni tudsz, addig nincs mi megállítson utadon. Törj át kapukat, törj át korlátokat, melyeket a Te agyad alakított. Adj teret!! Teret történeteidnek. Adj lehetőséget mindennek, hogy megtörténjenek!!!

2 megjegyzés:

univerzális gondolkodó írta...

dö TÉR!
szeressük eme szót, szeressük megannyi jelentését! :)
S most még a futás is tetszett. Ami nálam nagy szó.
Köszönöm!

Névtelen írta...

SZERESSÜK, biza!!! Nagyon is...
öleel (:

Én köszönöm!!