Nem várok én senkitől semmit. Nem várok vissza sem ölelést, sem puszit. Elég ha én megteszem, nekem azzal máris tisztább a lelkiismeretem. Hallgatom a Tankcsapdát, hallgatom és azt érzem, hogy kitépi szívemet! Szívemet mely szakadt és romokban hever, szívemet, mely csak csúszik-mászik azon a terepen, melyen egy egész katyusa-üteg... robotolt végig, embertelen... szemetet, vért, kegyetlenséget hagyva, maguk mögött kitikkadva; várok, míg tova tűnik a menet, hogy nyugodtan elvérezhessek. Átdöfték szívemet, lelőtték lelkemet, szétverték reményeimet!
Ahogy a földön fekszem hasamon, átfordulok, hogy lássam a csillagos eget, utolsó napomon. Hátamra átfordulva, érzem sebeim fájdalmait, érzem ahogy minden vércseppel apad lelkem folyója! Véremmel teli testem, csak hever azon a helyen, ahol apáink vére folyt, ahol mindenhol csak halál honolt. Fekszem és csak arra gondolok, repülni akarok. Repülni a messzeségbe, repülni, ahol nem ér el senki se. Fent a magas hegyek felett, ahol az ég is beleremeg, micsoda erő röpül tova, hol a csillagok is azt mondják: ODA! Akik megmutatják, hogy kell menned életed során, életed verítékes folyóján... evezve, mert az életedért neveztél be, ahol a túlélés a cél, ahol mindent megér... a győzelem, amikor Te magad leszel a merev értelem! Amikor megismered önmagad, a határaidat, amikor azt mondod, készen vagyok!! Most már meghalhatok!
1 megjegyzés:
Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot... Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted...
Megjegyzés küldése