... 1000 életen és 1000 bajon át, szeretni valakit, valamiért... akkor is, hogy ha nem lehet, hogy ha fáj... szeretni valakit, valamiért!...
Biztosan éreztél már olyat, mikor valaki a szíved másik felét hordja mellkasában! Biztosan hallottad, miközben melletted szuszog az ágyadban. Én minden nap így hajtom fejem álomra, sírok és szipogok utánad nyújtózva. Reggel kikelve az ágyból, melóba sietek, így sietve a minden napokba, de elbújni képtelenség, a zord, érzelemmel teli világomba. Kirekeszt az érzés, mely egyszer azt mondja: "szeresd, ameddig lehet", a másik viszont visszahúz és azt parancsolja: "...küld el, hagyd élni, érzelmeiddel együtt hagyd végre elmenni."
De hogy hagyjam, ha itt torlasz van... bennem, hol a csend is fülsüketítően terül el, hol tapogatsz a korom sötétben, hol a visszhang, csak keserves nyögésekben feszeng. Körbe forgok, de nem tudom merre van az előre, megyek, haladok valamerre, hátha megtalálom az irányt végre.
De így nehéz, hogy azt képzelem, Nélküle nincs életem. Én most ezt érzem... csókolom. ): Éj nélkül nincs nap sem, Nap nélkül nem él a Hold sem. Nincs virág a méhek nélkül, nincs Föld sem a víz nélkül. Férfi a nő nélkül, nő a férfi nélkül. Mindennek van párja, mindennek és mindenkinek, de nekem ez nem adatott meg. ): Bojongok egymagamba, tovább ama hatalmas forgatagba, melyet az élet nyitott ki előttem, lépj be... és találd meg önmagad VÉGre!
2 megjegyzés:
Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,
fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.
Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,
s küzdenek elemekkel, bár ellenük a világ.
Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,
de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.
Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,
de a két kicsiny virág túlélést remél.
Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,
de virág a virágnak kezét nem engedi.
A tengerkék folyók fájón kiszáradnak,
de a két apróságnak semmit sem árthatnak.
Szomjazó testük, ha mást már nem tehet,
átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet.
A zöldellő erdők egyszer csak eltűnnek,
de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek.
Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad,
de a virágok kis szíve egymásért megszakad.
Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri,
De virág a párját, ily vakon is megleli.
S ha köröttük végül romba dől a világ,
Akkor is megmarad együtt a két virág.
Egyszer talán érezni fogjuk...
Ha még egyszer megríkatsz... nem tudom mit teszek. ): Gyönyörű!!! és Megható... annyira szép. (sír)
Megjegyzés küldése