...avagy A zavar!
Más, mint a többi tudathasadás... más, mert érzéketlenül érzem a "mást". Feszült vagyok, ugyanakkor, nem tudom milyen, ha az vagyok. Ismeretlen ismerős, mégis valami régi új, melyet felemészt a tudatom, mely egy padon... hever, egy borzasztóan hideg napon. Mely megdermedt, mint hógolyózás után a kezed, nem érzed, hideg van... nagyon. Tudod, hogy van kezed, látod, ha mozgatod előtted. De hibernáltad a játékkal, melyet újra csak egy forró radiátor melege által... érezhetsz, mely felemel és újra lehelve belé életet, fellélegzel és érzel.
Zűrzavar, melyet tudatod kombinál, de nincs ér, mely vihetné tovább testedben. Nincs részecske, mely megmagyarázhatja, mi is ez, amit most érzel. Talán a legjobb szó rá az üresség, vagy szakadék, melyeknek nincs alja és nincs teteje. Nincs hova leess, és nincs hol kimássz. Vagy akár a fekete lyuk, mely mindent magába szippant, mely új galaxisokat ont ki magából. Életet vesz el és újat szül. Gondolkodni akarok, de nem tudok, mert olyan, mintha belül mindent felemésztett volna a nagy "űr", mely bennem tátong ama nagy valójában, mely csak a visszhangokat ontja magából tova... érthetetlen értelmes, sziklaszilárd puhaság, merőlegesen húzott párhuzamok. Számomra most ez a világ, itt bent mely tart valahova...
mama i'm coming home /Ozzy O./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése