...ugyan gondolkodni akarok, mégis azt érzem, most jó így. Menekülőre vettem a futamot, mindegy mi lesz, menni akarok. Akár üresen, akár józanul, akár csak fütyürészve tudatlanul... mindegy, mert most nem hajt semmi előre, csak megszokásból megyek. A lábam visz, a tudatom valahol várakozik, a szívem most nincs sehol. Én vagyok itt! Ép testben, lélektelen!!
Távozz tőlem... vagy közeledj. Bármit csinálsz, nem érzem. Nincsenek most határok, nincsenek távolságok. Egy dolog, ami biztos most: a nincs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése