Nincs azonnali siker!

Pozitív hozzáállás?! Kiváló! Hit, erő, akarat? Nagyon nagyon jó!!! De hol a kitartás? A türelem? Az elkötelezettség??? Vidd véghez, amit kijelentesz, amit leírsz!

Én hiszem, hogy megcsinálom. Minden eszközt megmozgatok azért, hogy sikerüljön. A hitemet erősítem magammal. A hozzáállásommal! Máskor is sikerült már, és pont emiatt. Mert a domináns gondolataimat választottam, amik akkor pozitívak voltak!!! Kell hogy legyen valami, ami miatt megváltoztatod valamihez a hozzáállásodat! A kutya és a szög története:

"Dezső bá átmegy a szomszédjához kalapácsért. Józsi szívesen fogadja, odaadja a kalapácsot, de kérdés, nem pedig köszönöm fogadja először viszont az öreg Urat: Józska, mi ez a vonyítás? - kérdi Dezső bá. Áhh... csak a kutya - feleli Józska. No, de miért ilyen keserves? - érdeklődik ismét Dezső. Áhh... csak a szög szúrja a hátsóját, beleült ha jól láttam. Dezső csak les o_O, néz nagyokat... és ismét kérdez: Akkor miért nem megy arrébb, ha szúrja a szög? o_O"

...folytathatnám a mesét, de szerintem mindenki rájött, hogy mégsem szúrja annyira a kutyát az a szög, hogy arrébb támolyogjon. Így van ez az emberekkel is. Valaki panaszkodik, éjt nappallá téve, sír-rí... úszkál a saját mocskában, a panaszmedencéjében. Semmit nem tesz azért, hogy jobb legyen. Nem megy másik úton, nem megy arrébb, nem tér ki. Miért? Mert annyira mégsem bántja, hogy szerencsétlen, annyira mégsem akar tenni az ellen, hogy ez ne így legyen, ahogy MOST! Önbizalom hiány, a saját hitének elvesztése, a negatív világkép. Ez az, ami egy embert teljesen el tud keseríteni, majd ezek domináns gondolatokká válnak. Majd ezek az "állandó" gondolatok húzzák rá az összes többi "-nem akarom, hogy így legyen" szituációkat. A rossz, rosszat szül, majd még rosszabbat. "Semmi sem jó vagy rossz, csak a gondolkodásunk teszi azzá." /William Shakespeare/. Egy csomó vezető ember ismerte a titkot! Napoleon, Churchill, Shakespeare. Használták, kitartottak a hitek mellett, kitartottak maguk mellett. És láss csodát, ma is emlegetik neveiket a történelem könyvek, ma is idézünk tőlük mondatokat, melyek mögé csak az néz, aki meg akarja ismerni a titkot, hinni akar magában, és hisz abban, hogy nem csak megszületett erre a Föld nevű bolygóra, hanem van küldetése. Nem kell, hogy híres légy. Nem kell, hogy világ hírű legyen bármi is, amit véghez viszel, magadnak tégy mindent! Azért, mert így akarod. Azért, mert ez az álmod! Azért, mert sikeres akarsz lenni a hétköznapokban.

Csak az képes erre, aki elhiszi: nincs veszteni valód, ha hiszel magadban. Ha nem hiszel magadban, könnyű azt mondani, képtelen vagyok rá. De miért nehéz a másik állítást kimondani?: "képes vagyok rá, megcsináltam, meg tudom csinálni." Ez miben különbözik attól, amilyen a másik? Talán csak nem attól, hogy ezért felelősséget kell vállalnunk? Amit nem tudunk megcsinálni, azért nem kell, mert elhisszük, hogy sikertelenül járunk??? Felelősséggel vagy az után is, csak könnyebb elismerni és megnyugodni abban: béna vagyok, képtelen erre. Mond meg, miért jó ez? Ez egy fajta menekülés? Ezt valamelyik suliban tanítják?? Elhiszem, ha szar volt a gyerekkorod, elhiszem, ha bántanak dolgok és komplexusaid vannak, talán nekem nincsenek? Nem vagyok szuperman, nem vagyok senki se. Élő ember vagyok, érzek, gondolkodom, cselekszem. És hogy mi az mégis, amiben különbözünk? Hogy képes vagyok változni a környezetemmel együtt. Képes vagyok hozzáállást váltani, hogy az életem más területen is jobb legyen. Képes vagyok erőt és hitet fektetni magamba. Képes vagyok önbizalom teljesen gondolkodni, mert nincs mit veszítenem. Tudod mit veszítek azzal, ha nem bízom magamban? A lehetőséget! Hogy megtörténjen az a dolog, amire vágyom. Amit el akarok érni. Megvonom magamtól a lehetőséget, pedig ezt ép, értelmes ember kizárja az életéből = a megvonást!!

Mond el, mi kell ahhoz, hogy higgy Magadban? Mi kell ahhoz, hogy felelősséget vállalj a gondolataidért, amit ki is mersz mondani, le mersz írni???

várom válaszod... csak nehogy túl késő legyen

szeretettel mindenkinek