Félek, reszketek, hazatérsz-e még, láthatom-e arcod széltől kipirosult teljét. Ölelhetlek igazán ismét magamhoz, még annál is jobban, kulcsolt ujjaim közt. Nézhetek-e ismét szemedbe, mint akkor, mikor először megláttalak, mikor felcsillant bennem A csillag. Bízhatok-e ismét Benned, feltétel nélkül, képzelhetem-e ismét, hogy viszont szeretsz ismerettség nélkül. Beszélhetek Hozzád, míg a Nap fel nem virrad, pirkadatkor hazaosonva, mosolyogva aludjak. Reggel első gondolatként "Jó reggelt"-el fogadlak, csókot adok orcádra és epekedve nézem, mit hozhatok eléd serényen.
Csillámporos álomfelhők között, finom szellő ringat ismét álomba, de hirtelen a gravitáció súlya... érzem lábamon, felkelek és a pokolba találom magam. Merre vagy? És hol vagyok én??? Rémülten kereslek, ijedten tapogatózom, forró a levegő, de nem találom. Nem találom a kijáratot, sem Téged... egyedül vagyok, félek, pirulok.
Fényt pillantok meg a plafonon, kiszélesedik és kiugrom. Ismét a levegőben vagyok, de ott sem vagyok jobb helyen. Hogy miért? - egyedülLÉT!! Nem látlak, nem talállak, határokon túl, ameddig a kéz elnyúl, míg a szemem láthat, míg érzem illatod, nem vagy itt, most már tudom.
I miss U - incubus
but honestly - foof
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése