Bölcs és magasztos tengerkék Nagyság, mely lassan és meggondolva vájtad ki Utad. Mely magaddal hoztad az élet "vizét", mely megmutattad, mire képes e Kékség! Életek milliói, kik Benned élnek, Érted kiáltanak, Hozzád sietnek, Magadért szeretnek! Nélküled a Föld nem lenne más, csak merő üresség. Kéktelen, boldogtalan, súlyos barna golyó, itt-ott zöld foltokkal pöttyözve. Nem lenne itt semmi Nélküled! Se élet, se halál!
Nyugodtságot árasztasz halk morajlásoddal, nyugodtságot, mely átáramlik testem minden porcikáján. Hűsítő érintéseddel, megsózód az életet, mely ettől lesz még "édesebb". Boldog hírnökeiddel úszkálva, Delfin csordába érzem magam. Csukott szemmel, szállok a víz alatt, sportot űznek belőlem, a szelíd "vadak"! Imádom!
A partra érve, megmártózóm a homokban is, mely karcos érintéssel, forró ölelések mellett, megszárít! Hátamra fekszem és nagyokat lélegzem! Nincs is ennél jobb, mikor két szék várakozik rám a parton ülve, meredten nézve, a Napon heverészve! Az egyiket Neked adom, a másikban fejemet én hajtom... a karfára, s nyújtózom éhesen, kókuszra hangolódva! Megeszem!
Micsoda élet ez! Csak becsukom a szemem és ott is vagyok... ilyenek ezek a gondolatok! Melyek álmokba csapnak át. És melyek teljesülnek! (=
fireflies
owl city
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése