Over and Out - FooF

Eltűnni vagy eltüntetni!

Magam sem tudom már hova tartok ismét. Üres vagyok! 23 éves leszek a hónap végén, mégsem értem, mi az, amit még tennem kell azért, hogy jobb legyen minden. Próbálkozom, hogy jobbá váljak, de nem megy, valami iszonyatosan gátol. És talán ez a valami/valaki pont saját magam. )=

Iszonyatos a felismerés, borzasztó a felfedezés! Mert hiába kék az ég és zöld a fű, az élet sokszor sötét és kegyetlen. )= Amikor kínok között vergődsz, kitépnéd a lelked tested közepéből, nyújtóznál egyet, hogy az eget is elérd, hogy megsimogasd a felhők hasát! Borzasztóan nagy nyújtózás, mert akkor éreznéd, hogy megint egyedül vagy. Magányodban képes vagy mindenre, képes vagy lenyelni a hétköznapok összes békáját, a mindennapok problémáját, mosolyogva elhaladni mellettük, bazsalyogva letenni fejed a nap végén puha ágyad párnájára.


Még sem vagyok tökéletes a saját szememben, pedig elhihetném, ha lenne elég bátorságom, de engem is elkapott a szürkeség börtöne. Talán tudom, mit akar mutatni a sors magából, mégsem akarom észrevenni? )= De miért nem? Mitől félek? Miért csinálom így...? )=


Az emberi élet borzasztó, akár ha csak a mítoszt nézzük. Mindenhol az ember hibázott tetteivel, így került rossz életünkre. Így került be a csalás az életünkbe, a hazugság, a rossz, a becsapás, a lopás! Pedig ezek nélkül is van élet. Sőt, még izgalmasabb is lenne ezek nélkül. )=
Egyre jobban érezzük ezek szelét, azt, amikor megbecsületlenül maradunk, mikor az utcára kiállsz, töredék pénzért, mint amennyi energiájába kerül a másik embernek, elvenni tőlem azt a lapot, melyet udvariasan nyújtok felé, megszólítva Őt. )= De ez sem segített! Az utcán álltam, harmadik sírásom közeledett, szomorúság övezett. Míg nem felcsillant a jókedv körülöttem, mert Vera megérkezett: az utca embere megölelt! (=


Azt mondta, segít, elveszi a szórólapot, tudja, milyen nehéz meló ez. Végül beállt segíteni és énekelt nekem közben! Boldogságot találtam, abban az egy órában.