Fejedet lesütöd, kérdezni akarsz, szádhoz kérdés nem csúszik, így hát a téma közepébe kaparsz. Ki vagy Te, hogy így viselkedsz, kinek sarja ez a gyerek, ki nem ismeri a tiszteletet? Kivájja a téma közepét, várja az illetett tekintetek sorát, de más emberek is, csak kérdezik tovább. Egyre beljebb megyünk, ki is vagy Te, de mellettünk biztosan nem fogod be. Sok embernek mutatod, mekkora haragod, de mikor a látvány elillan, csillapszik monstrumod.
Híred összemegy, szegény gyerek, hírhedtséged nem hat meg! Igényled a figyelmet, igényelsz mindent, mi Téged emeltet, oda a magasba, honnan nagyot zuhanhatsz. Egyedül gyenge vagy és erőtlen, gőgösséged épített falait, egy kis szellő is elfújja egészen. Haraggal és erőszakkal épített várad, a háborút meg NEM állja, falaidat mosoly ostromolja, nevetés tüze égeti halálra. Jókedv vize zúdul reá, oltva a meleget ontó kedélyeket, a csata után pedig, nem marad más, csak hűlt helyed.
Szembe szállhatsz a valósággal, a jósággal és azzal, amit Te nem fogadsz be, de egy valamit jegyezz meg egy életre: lehetsz akármennyire erőszakos, lehetsz gőgös, dühös, gyűlölettől maszatos. Ezt a piszkot mosoly öli meg, melybe megmártózva tisztán ugrasz a magasba! Lehetsz Te újra büdös, áradhat Rólad a dögszag, lehetsz piszokul erkölcstelen, és mérges... ez egy életre Rajtad, nem ragad meg! Mindig le fognak győzni, erkölcsileg, értelmileg, csak ezt Te nem veszed észre, mert még nem értél meg!
Add fel a harcot, vagy harcolj a végsőkig, és akkor csak a szellőbe vésheted Neved, mely tova fújja "becses" Ereklyédet. Hódolj be a mámornak, a mosoly vizének, az öröm oltárán, akkor Neved tovább él, minden kő, fa és szikla ormán!!!
ez vagy te
the pretender
foo fighters
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése