...ìgy sètàlok àt a mosòkonyhàba szempillàimat simogatva... ...ìgy õrvendek minden napnak, mikor kinyitom szemem reggel... ...ès adok hàlàt, hogy èlhetek, lèlegzem ès szerethetek. ...ès nem utolsò sorban pedig kõszõnõm, hogy fejlôdhetek, ès tanulhatok mint ember a Fõldõn ès kõszõnõm a felelôssèget ès a bizalmat, amit megkaptam mikoris embernek szûlettem...
Örülök, hogy itt vagy! Köszönöm (=
2010. szeptember 9., csütörtök
szerelmek útja
Most viszont, szívem darabokban hever. Ismét nem voltam elég jó ahhoz, hogy végig vigyem ezt. Megállt. Szétestem. Most a szívem darabjait bórálom kiszabadítani a tőr, szúrós végéből, majd összevarrni és ismét életet kezdeni. Mondhatni a második feltámadásom lesz ez, ha innen felállok. Már pedig felállok! Már pedig mosolyogni akarok, a szívemmel együtt, önfeledten. Boldogságot akarok magam köré, melyet sokszor csak én érthetek. Melyen sokszor mindenki csak megbotránkozik. Ha mindenem meg van, akkor boldog vagyok. És hogy mi ez a minden? Én! Önmagam! Személyes szabadságom, mindennapi mosolyom, akaratom, hitem, önbizalmam.
Ehhez kívánok sok erőt most kivételesen Magamnak! Állj fel Kata, kérlek!!! Most fáj és még fájni fog... sokszor szívfacsaró érzésekkel, de tovább kell menned. Sokszor könnyek vakítanak majd el, és képtelen leszel látni a Nap fényes és vidám sugarait. Sokszor záporként fog elfogni egy-egy nap, ahol arcod megázik ízes könnyeidtől. Sokszor lesz még ilyen, de ha átvészeled, a világ legnagyobb kincse lesz a birtokodban: tanulás, tapasztalat! A mosolyod, a bátorságod, az erőd!
Légy kitartó!!! Legyen mindenki kitartó.
u smile
justin bieber
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése