Egyszer hajdanán, mikor mások csitulva pihennek ágyuk párnáján, én valahol elindulok... messzi utamra erőt gyűjtök.
Egykoron jött a telefon... én pedig csak azt mondtam, "el innen". Meredj életed havába, koptass ki engem, emlékeidből a mába. Fogd fel végre... hogy látni sem akarlak... fogd fel végre... vége van, a múltnak! Játszunk nyíltan, ha ezt szeretnéd... én megadom Neked, de nem ígérek semmit, 'kíméletesség'.
Ezen gondolatok hagyták el agyam, majdnem 5 éven keresztül... csillapodni nem hagytak, mert Ő folyton berepült... betévedt tudatomba, betévedt szívembe... érthetetlenül álltam és csak annyit tudtam: Engedj....
Elindultam hát, végre teljes békével szívemben... elindultam a nagy Északnak, kissé félve. Magamat kerestem ismét... magamért indultam el, ahogy oly rég. Lassan 24 éve, hogy megszülettem, lassan 24 éve, hogy taposom e földet. Élem életem, álmodom álmaim... de ez az utazás, megcserélte e kettő dolgot: Élem álmaim, álmodom életem... Érthetetlen értelem, tovatűnik a képzeleten, gondolatomba is csak meredten ültem... mikor azt éreztem... mindig is ott voltál Bennem!!! Féltem Tőled, féltem az érzéseimtől, de legfőképpen Magamtól...
De ahogy azt mondtam, magamat kerestem ott... kint, a nagy világban. Eddig is hittem a sors kezében... és most is csak a pozitív arcát mutatta meg... hiszen jelek vannak... de azok soha nem negatívak... se nem pozitívak! A jelek mutatják utadat, életed során... néha eltévedsz... de ahova érned kell, oda "ébredsz". Ezen ne is aggódj... most már jól tudom! Türelem, kitartás, megbecsülés... minden mi jó... összpontosult egy pillanatban... Hála, hit, becsület, összeforrt azon a napon!! Törődés, odaadás, kedves szavak... mik itt maradtak... mikor Te oly messze is jársz... de szívemmel ölellek, ezt ne feledd... örökké ölellek, míg mímeled: a szavakat felém, ölelsz míg kemény... míg erős és masszív a szereteted.... Addig maradok, míg akarod... addig mosolygunk egymásra... míg szívünknek ez az akarata!!! Én azt érzem, örökké... én azt érzem... megér(né)i.
Ahogy azt fent említettem: vége van.... a múltnak... de nem a jelennek és a jövőnek. (=
derezzed
t. l.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése