1999. október 12.
Érkeznek az infók, érkeznek a telefonok és érkezik a HÚÚÚÚg a Csatlós családba! :) Uram "Isten", mennyire örültem én ennek a kis csöpségnek, imádtam és mai napig imádom. Nagyon nagy respect ám a szüleimnek is és a kis "szaros"-nak is, hogy ITTen van velünk, mert 12 és 14 évvel idösebb testvérek között felnőni, nem kis pálya. ;)
Szóval hazajöttek! Anya, Apa és Eszter! :) Imádtam gyöntölni, szeretgetni, fogni, szivatni. :) Bátyám nagyon nem rajongott a helyzetért, hisz amikor én születtem sem volt felhőtlen jókedv, sőt mi több, kicsi depresszió is befigyelt, amit még meg is értek, de azt, hogy jön egy tünemény, ide Hozzánk, akit lehet szeretgetni és hogy ezt 14 évesen sem fogta fel. :O Sebaj Tóbiááás!!!
Telt-múlt az idő. Növekedett a kis csecsemő. Öleltem, szerettem, tanítottam, nevettettem. Ez alatt az idő alatt ismerkedtem meg pszichológiai könyvekkel. Anyu olvasott ilyet sokat és engem is érdekelt. Olvastam a gyerekekről, felnőttek és gyerekek kapcsolatáról, olyan dolgokról, amik nagyon nagy hatással vannak a gyerekek fejlődésére. Kis tesóm egy nagyon erős kisgyereknek számít, mert amiket átélt eddig, ahhoz iszonyatosan nagy kitartás kell. Főleg, amit mi adtunk neki, annak ellenére, hogy tudtam, mire van szüksége. :( Minden, amiket olvastam, elszálltak a türelmemmel együtt.
Az, amiket olvastam, azok, amikre tanított a könyv, nem használtam. És hogy mikor bánt legjobban ez? Amikor eljövök otthonról. Mert mi van, ha a holnap nem hozza el nekem azt a pillanatot, mikor belenézhetek a kis húgom szemébe? Mi van, ha már túl késő lesz!? Amikor megmondanám Neki, mennyire ügyes, mennyire okos, szeretni való, értelmes, intelligens, odaadó, önzetlen, őszinte, türelmes! Mert nagyon nagy türelme van! :(
Ennyi kritikát, ami mi a bátyámmal adunk Neki, nem mindenki bírná el! Ezért is sírok :'( most is, mert meghatódom és haragszom magamra, hogy hogy tehetek ilyet egy ilyen kislánnyal. :( Amikor nem vagyok otthon, ahogy kilépek a házból, rögtön ölelném, szeretném... viszont amikor megérkezem haza, rögvest ellököm magamtól. :'( Milyen dolog ez? Miért teszem ezt vele? Mikor Ő az, aki a legőszintébben fejezi ki az érzelmeit az egész családnak. Az, aki akkor is imád, amikor leszidod, mert hangosan hallgatja a TV-t. Az, aki akkor is megölelne, amikor nem vagy ott. Aki, mindig gondol Rád, hiányzol Neki, üzen, felhív. Én ezt eddig nem tettem meg. Hiányzott és szeretem. Mindig "ciccegtem", amikor láttam, hogy fut oda hozzám, hogy: "Szia Kata-mata!!! :D" Annyira örül, annyira őszinte!
Nagy testvérekkel körülvéve a kis ember, érzi magában azt, hogy Ő is képes dolgokra, Ő is meg akar tenni dolgokat, amiket a "nagyok". Adni kell lehetőséget a kicsinek is, ha testhez álló a dolog, hogy bizonyítson Magának és h ezáltal elismerjék. Elismerjék, mert azzal mozdítod előre. A munkahelyeken is ez a koncepció. Ha kapsz dicséretet, akkor tovább lépsz, előrébb mozdulsz, mosolyogva, bátran, erősen és minden Cég erre vágyik: dinamikus növekedésre, egy csodálatos munkakörre, megfelelő és biztos emberi kapcsolatokkal, őszinte viszonyokkal, igazságos tettekkel. Ha megadják a lehetőséget, hogy fejlődj, arra adnak akkor lehetőséget, hogy minden más előrébb léphessen. Ha megdicsérnek, ugye mosolyogsz? Ha kapsz elismerést, ugye jól érzed Magad? Ezért van az, hogy a pozitív dolgokat kell keresni mindenkiben, mert mindenki jó valamiben. Ahogy azt már, mondtam, senki sem tökéletes, de abból, amihez igazán ért, abból kihozhatja a maximumot és ez csak akkor megy, ha hagyják is kiteljesedni. Ha meghagyják a teret, ahol mehet a menet! :) Ahol ezért a munkáért, megkapja a megérdemelt elismerést! A kis Hutu-munu is nagyon jó valamiben. Abban, hogy megtaláld saját Magadat a szemeiben, ahogy csillog, ahogy önzetlenül odarohan, átkarolva a derekadat, ahogy szeret. Ahogy erősen állja a kritikákat, amiken most változtatok! Mert Ő nem ezt érdemli, hanem sokkal jobbat! Olvastam és most már használni akarom, hogy hogy legyen egy ilyen értékes kis emberkéből, egy nagyon tiszta, még erősebb jellem!!! Köszönöm, hogy kitartasz mellettem, kicsi Hutu... nagyon boldog vagyok, hogy vagy Nekünk!!!
Szeretlek!
Tanulság: "Az emberi lélek legnagyobb szükséglete hogy méltányolják, hogy fontosnak érezze magát!"
Kata-mata :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése