Maradj mindig ember!

Egy valamit ma talán megtanultam végre: hogy mindig maradj ember, még akkor is, ha nagyon kínos és gyötrő az egész. Olyan, amikor csak hallgatnál mindent és mindenkit, Te viszont nem akarsz beszélni, semmiről. Embernek maradni annyit tesz, hogy ragaszkodsz az elveidhez. Ha azok olyan értékeket képviselnek, mint amilyet az én elveim, akkor bizonyára azt javaslom, vidd tovább. Én ismét megtanultam valamit. Ismét bele kellett nyúlnom a sz*rba, hogy megint feleszméljek, mennyire büdös van itt!

Megteszed egy kapcsolatban az összes dolgot, amit Te tudsz, hogy meg kell tenned. Azért mert jól érzed Magad tőle, azért, mert a Másiknak is örömet okozol ezzel. Egy kapcsolatot nem lehet felszínesen csinálni. Nem lehet csak azért együtt lenni a másikkal, mert nincs jobb. Vagy azért, mert jól érzed Magad, közben a másik teljesen szerelmes a lényedbe. Ilyet az önző, kellemetlen, embertelen emberi lények tesznek. Mit sem törődve a másik érzéseivel, a kapcsolattal. Ez nem így megy.

Minden, amit valaha teszünk, azt érzéssel kell és ésszel. Ésszel azért, mert tudnod kell, hogy biztos vagy-e magadban. Érzéssel azért, mert érezned kell, hogy érzel, hogy szeretsz, hogy képes vagy adni. Képes vagy önzetlen lenni, szeretni és bízni. Ha ezek megvannak, tudsz különbséget tenni szeretet és akarat között. De ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön, mind a kettő kell. Kell, hogy érezz és kell, hogy gondolkozz. Ahol az ész megállt, onnan egyenlőre nincs visszaút. Ahol az agy azt mondja: "hagyd", azt inkább érdemes tényleg hátra hagyni. Ha viszont a másik utat választod, idd meg a levét. Fontos, hogy tisztában legyél mindennel, magaddal, a másikkal. Én éreztem, de nem tudtam! Éreztem, de az eszem, már túl volt mindenen. Az eszem megmondta, gyere haza. Oda, ahol én, Én vagyok, ahol amit mondok, annak súlya van és amit hordok. Hordom, mert így maradok ember, azok között is, akik teljesen máshogy vélekednek. Én segíteni akartam, de nem tudok. Nem, mert ahhoz fel kellene adnom magam.

Te se add fel magad! Maradj mindig az, aki voltál. Miattam és senki miatt ne változz. Magad miatt tedd meg. Azt tudom, ha valamiben biztos vagyok, akkor nincs akadály. Ha valamit 100%-ra tudok, akkor abban 200%-osan veszek részt. De mikor már az eszem és a szívem is teljesen mást mondanak, nem érdemes semmit sem csinálni. Figyelmeztethetsz másokat, vagy Őt, aki reménykedik, de mindig az lesz a vége, hogy Te vagy a hülye. Mert nem vetted figyelembe az érzéseit a másiknak. Én figyelmeztettelek, én mindig mondtam, hogy ne erőltess, ne érezzem, hogy önző módon ilyenkor is csak Magadra gondolsz. Láss engem is. Hogy örlődöm nap, mint nap. Hogy akarom, hogy jobb legyen. De már az eszem tudta, csakis egy út van: a "vége". Bántott minden, amit mondtál, mert én bizonyítottam Neked. Bántott, mert én letettem az asztalra, amit mondtál, hogy le kell tenni. Most pedig azt akarod, hogy mindezt felvegyem onnan és dobjam ki a kukába? Hát ebből nem eszel. Én megmutattam, milyen a tisztességes ember, ezek után is ehhez fogom tartani magam. Senki nem kényszeríthet arra, hogy más legyek, mint ami voltam/vagyok. Bánt, hogy így vélekedsz, de sajnos ez már nem az én felelősségem. Nekem ezt el kell fogadnom, bármennyire is fáj.

Ha majd egyszer-kétszer az eszedbe jutok, jusson az is eszedbe, hogy Te az én helyzetembe mit tennél/tettél. Amikor csalódtál, amikor kellemetlen helyzetbe hoztak, amikor bíztál. Ha normális az értékrended, megérted, hogy miért választottam "ezt" az utat. Mert ugyanazt az utat járom, de Te elvárnád valamiért, hogy ne ezt tegyem. Miért? Nem vagy se több, se kevesebb tőlem. Te is lélegzel, Te is tanulsz, van anyagcseréd, van mindened, mint a többi embernek. Mindenki egyenlő!!! MINDENKI, EGYTŐL EGYIG!!!

Sok szeretettel, Neked L.