Nem tudom, mennyit és honnan olvastál ebből a blogból, mindenesetre nem fogom előröl kezdeni annak a leányzónak a sztoriját, kivel már közel két éve nem nagyon barátkozom. Mező kisasszonyról van szó, de ha érdekel esetleg, olvasd el azt a bejegyzést, mely Róla is szól.
Lényeg ugye, mindenkinek vannak barátai, mindenki szeret valakit. Hisz legtöbbször ezért barátkozunk emberekkel, mííííí meglepő! De olyankor mi a teendő, mikor egy általad, kevésbé kedvelt nőszemély, összejön az általad viszont nagyon is kedvelt, 2. legjobb barátoddal, aki itt történetesen a Marci! Marci egy nagyon kedves fiú. Első éves korunk óta barátkozunk, megbízunk egymásban, segítőkész, szeretetre méltó, kedves, őszinte. Egy igazi kincs. Majd jön a helyzet, melyet soha nem gondoltam volna, összejön ama "kedves" emberszerű lénnyel, ki egyszerűen csak úgy hátba támadt még régen. Ezzel nincs is semmi gond, hisz nem nekem kell járnom Mező kisasszonnyal. Éppen csak nem szólhatok bele ugyebár, kedves barátom szerelmi és bármilyen életébe. Hisz azzal nem tennék semmi mást, csak elmarnám magamtól.
Volt egy helyzet, mikor Marci barátom tanácsot kért tőlem, egy kis félreértés történt (az Ő megfogalmazásában), melyet szeretett volna kibeszélni kicsit. Én megmondtam neki a bimbózó kapcsolat elején, hogy bármi van, segítek Neki, de egy valamit lássunk tisztán. Ha Mező kisasszonnyal van probléma, én azt hallani és látni sem akarom, mert azzal csak rosszabb lenne mind a kettőnk helyzete. Ő megkímél ezektől a részletektől, én megkímélem a negatív befolyásomtól. Így szerintem mind a ketten kvittek leszünk, mondtam! Így is volt. Nem volt semmi baj, ugye volt az a kis momentum, de végül is kibékültek, nem volt para. Persze én továbbra is azt mondtam, ha ez megtörtént és ilyen felfogása van a kisasszonynak, ez a kapcsolat nem lesz hosszú életű.
Teltek múltak a hónapok, lassan már éveket számolhattunk Utánuk. Ami végül is egy szép szám: 365 nap! :) Jött a vizsgaidőszak, ahol egyik közös tanulásunk alkalmával Marci barátom felhozta ezt a dolgot. Én mondtam Neki, hogy tudja jól, mi a véleményem erről az egészről és pont emaitt nem akarok erről hallani, mert azzal csak rosszat csinálnék, talán még meg is bánnám, amit mondanék. Ő viszont csak azt hiányolta, h a 4. év során elhanyagoltam Őt. Igaza volt! Teljesen jól látta! És hogy miért történt ez? Mert Mező kisasszonnyal összekötötték életkéjüket, egy koliba, egy szobába. Talán elmehettem volna oda úgy, mint ahogy a lovakat néha bekötik a szekér elé, hogy szemellenzőt veszek fel, de annak mi értelme lett volna?! Így hát, mikor Marcinál voltam, sokszor magamon kívül voltam, hisz amiért sokszor Mező kisasszony is ott tartózkodott, nem tudtam felszabadulni, nem tudtam önmagam lenni. Talán azért nem, mert hát nem tetszett a megoldás, melyet Korcz kisasszonnyal hoztak elő: ez pedig a képmutatás. Ha valaki ilyet tesz, gondolom én, nem egy természetes ember, vagy legalábbis k*rva sok gátlása lehet az életben. Ez nem baj, csak jó felismerni. Az sem baj, ha nem ismeri fel, csak emiatt ne én legyek már az ördög lánya. :) Mindegy, ez a sztori akkor már rég lezárt volt, viszont az nem, hogy mit tegyek ezzel az egész helyzettel. Én természetes nem tudtam lenni, amit Marci is érzett, beszélgetni nem tudtam önfeledten, csak mentek a kényszer kérdések és válaszok, mint a ping-pongban az ide-oda. A tanulás közepette ezt a példát hozta fel Marci, hogy látja rajtam, hogy nem tudok természetes lenni és szorongok, ha fent vagyok náluk és ha a kisasszony is "otthon" tartózkodik. Én mondtam Marcinak, hogy ne várja azt Tőlem, hogy olyat mutassak, ami nem én vagyok, így is nehéz kérdezni vagy válaszolni, nem hogy még mosolyogjak. Nekem ez trauma volt, még akkor is, ha csak egy kis leheletnyi sztorija is életkémnek, úgyhogy ezzel nem tudok mit kezdeni.
Megértett, ugyanakkor bűntudatom lett. Hisz tényleg elhanyagoltam Őt! Aki mindig segített nekem, ha bajom volt a suliban, aki mindig meghallgatott, akivel együtt töltöttem a teljes eddigi 4 évemet. Szinte mintha cserben hagytam volna. :( Bántam, és bocsánatot kértem Tőle. Nem tudtam, hogy javíthatnám ki, inkább csak vártam a megfelelő pillanatra, h mikor viszonozhatom jóságát, segítőkészségét és megértő szavait.
Aztán eljött a pillanat, megcsörrent a telefonom a nyár közepén, Marci volt. Azt mondta, a barátnő eltávozott. Otthagyta! :( Szomorú voltam, mivel tudom, hogy Marci nagyon szerette ezt a nőszemélyt, még annak ellenére is, hogy egy makacs, akaratos, magát csak megjátszani tudó emberke, legalábbis valami lény. Rossz volt hallani, mindenesetre próbáltam vígasztalni Őt. Azt mondta, már jobban van, csak jobb megbeszélni egy olyan emberrel, aki talán megérti Őt, meg hát csak a barátja vagyok vagy mi. Furcsa dolgokkal állt elő, szinte nem is értettem. A kisasszony elég rosszul közelített meg dolgokat. A személyes sztorit nem, de az általánosat elmesélhetem. A leányzó szerint egy szerelem akkor van kimutatva, ha az egyik-másik fél féltékeny. Vagyis, ha féltékennyé tesszük a másikat, az azt jelenti, hogy a féltékeny fél szeret Minket! :D Hát nem gyönyörű???! Csak éppen ezt a verziót még soha nem hallottam azelőtt! :| Egyáltalán nem tudtam hova tenni a dolgokat, nem tudtam mit mondjak... egyszerűen csak röhögtem és szidtam világba az egész mindenséget. Hogy Marci is h lehet ilyen oktalan, azzal az okos kis agyával, hogy egy ilyen dologban részt vesz. Mint kiderült, Marci is jót derült az egészen, én voltam az, aki ennyire felhúzta magát ezen.
Marci egy eléggé reális ember, van esze, tudja hol a helye és megértő, ha a tények előtte vannak. Ért Ő mindent, csak a másik felfogását nem. Ha valaki máshogy fogja fel a dolgokat, akkor bizony van, hogy megakad az agy, ahogy nálam is. De elfogadja, amivel nem tud mit kezdeni, elhagyja és nem vesz róla tudomást! Ez az igazi megoldás, mondom én most! :) Sokat tanulhatnék Tőle, amit akkor mostantól el is kezdek. :D Köszönöm Marci!
A végkifejlet mégis az, ami tegnap történt! Amit még az iwiw-en is kifejeztem. Talán nem kellett volna így hirtelen felindulnom, talán ilyenkor kicsit visszafoghatnám magam, mivel megint csak annyival nyugtatott meg Marci barátom, hogy: "inkább derülj velem, én is ezt teszem... :)". Mondtam is neki, hogy ez valami fenomenális. És nagyon jó érzés, mégis féltem, hogy a kisasszony ezzel csak hülyére veszi. Egyszerűen miért nem lehet kezelni a dolgokat? Csak hogy átlásd: Csörög a telefon, nem kívánatos személy, ERGO nem hogy látni nem akarod, de beszélni sem akarsz Vele. Mit csinálsz? Hagyod kicsöngeni vagy kinyomod. Ennyire egyszerű. Nem, Marci barát felveszi a telefont és végig hallgatja ama hülye emberi lény, igen átlátszó, ugyanakkor frappáns mondanivalóját! A lényege az volt, hogy nem akarja, hogy Marci lássa újdonsült "áldozatát", mert hozza fel Gödöllőre és csak tudni akarta, mikor ér fel a Barátom a kollégiumba. :D áááááááááááááááááááááááááá Ez már nem tudom, mi! Ehhez már nem tudom, mit lehet hozzáfűzni! Kérdem én: Kit érdekel, kivel, mikor, miért, honnan jön? Miért hiszi azt, hogy körülötte forog a világ? Vagy legalábbis a Marci világa? Persze erre is csak azt mondta Marci, hogy ne idegeskedj, csak derülj velem. :) Igaza van!!! Ezeket csak kinevetni lehet... mert betegek! Aki viszont hagyja, hogy segíts rajta... azokat keresd! :)
Visszatérve az ítélkezésemre: Mindenkit fogadj el olyannak, amilyen! Kezdhetném, nem de bár? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése