A gondolataink határozzák meg pillanatnyi kedvünket! Légy óvatos!

Éjjel fél kettő! Hazafele ballagok a 8-asból. Idegesen, átfagyottan szívom sorban a második cigarettámat. Hallgatom a zenét, melyre sírni akarok, de nem megy. Nem jön ki sem könny, sem nyögés, sem egy szipogás, semmi, amivel megtisztulhatnék. Kimerültem!!

Leültem a kollégium elé és néztem, ahogy a cigaretta lassan elég. Néha beleszívtam, néha csak magam mellé tettem a kezem és kerestem azon gondolataimat, melyek inkább felvidítanak. Nem sikerült. Elhatalmasodott rajtam a düh és döntést hoztam! "Mire elég a cigim és nem látlak a koli előtt, bevégeztem Veled!" Így is lett. A bagóm elégett, Te nem jöttél, elnyomtam és bementem.

Felfele ballagtam a lépcsőn, dühös arcot vágva a levegő kicsiny molekuláinak, mit sem törődtek azzal. Ki foglakozik egy morcos, ideges emberrel? Talán az, akit érdekel a másik kedve. De én egyedül voltam, nem is vágytam senki társaságára. Egyedül akartam lenni, bűnös gondolataimmal. Utálni akartam, mélységesen megalázni, mélységesen rosszat.

Felértem, levetkeztem és lefeküdtem aludni. Másfél óráig csak a szememet bírtam becsukni, de nem jött álom azokra. Kattogott az agyam, majd lelki szemeim előtt láttam a számítógépemet, amint gépelek. Már-már azt éreztem, sikerül... egyszer csak kiabálást hallok valamelyik szintről: "Ébresztő!" Mondtam magamba: "Már csak ez hiányzott." Aztán a kattogásom megint előjött. Azon agyaltam, hogy vége! Állj fel és menj tovább!! Most vagy soha!!!

Én felálltam, legalábbis most pillanatnyilag a folyamatot végzem, tovább akarok menni és megyek is. De a dühös gondolataim megmaradtak idebent. Felkeltem közel 5 óra alvás után, és az első momentum, melyet megejtettem, a gépem bekapcsolása volt. Megnéztem egy szörnyű videót, melyet facebook-on kaptam és elsírtam magam. Hányingerem lett és ismét elkapott a düh. Lenyugodtam és bementem az iskolába!

Visszatérve ismét bekapcsoltam a gépet, de az msn-em nem indult el. Ebben a minutumban sem tudok belépni. Mintha a szívemet szaggatnák, pedig ez csak egy rohadt információ cserére szolgáló szolgáltatás, de annyira hozzám nőtt, hogy ezek szerint nem tudok nélküle élni. Nem tudom mi a hiba, mindent rendben talál, mikor ellenőriztetem, de a lényeg ugyanaz: Nem megy!

Dühös gondolataim, ideges mivoltom meghozta nekem a mai nap bánatát. Engedtem a csábításnak, engedtem, hogy hatalmába kerítsen minden, amit én mindig is elhajtok magam mellől. Ez nem én vagyok, ez nekem nem szükséges! Én máshogy "játszom". Pozitív gondolatokkal, békével, megbecsüléssel.

Kerüld azokat az embereket, akik lehúznak, kerüld azokat, melyek által nem épülsz, csak egyre jobban összeesel. Nincs szükség rájuk, mert akár egy pillanatnyi gondolatod is megpecsételheti minden napod kezdetét, folytatását vagy akár végét!
Vess véget ennek, mert Te más vagy!!!