emberTELEN-MAGÁNy

Képzelet minden mit látok magam körül, elhiszem és érzem és megőrül... a világ, mely megörül, mikor minden édes és annyira boldog, hogy az már fáj. Hova kerültem? Mi az, mi mozgatja ezt az energiát, itt bent? Egyrészt én vagyok, másrészt a körülmények és az anyagok. Történetek, sztorik, tapasztalatok. És az emberek!

Manapság mi az, hogy ember. Már számolni sem tudom, hányszor fogalmaztam meg magamba ezt, lusta vagyok már, unalmas és MAGÁN. Képzeletemből ezt a "dolgot" kizártam, de a valóságban mindenhol ott van. Ezek és az én kapcsolatom gátja a képzeletemnek, tiszta életet ezáltal nem élhetek. Minden napomon megerőszakolom lelkemet és eszemet, "próbáld meg élni életed" - hangoznak a szavak. Valami mégis itt tart! Ebben a bűnös városban, ahol minden piszkos, ahol lehangoló a látvány, melyet kevés ábránd... tör meg, ritka és őszinte köpetek havában. Megölnek!

Miért nem hagysz békén? Miért akarod, hogy még jobban összemenjek? Törött a tükör már így is, de Te még rá is taposol, EMBER! E-M-B-E-R!!!! Elegáns-Mutáns-Balga-Eszetlen-Ragadozó!!!!!! És én is ehhez a társadalomhoz tartozom. EMBER! Miért nem hagysz futni utamon? Miért vájkálsz belém, miért szúrod belém kínzó tőrödet? Mit tettem VELED? Mit, hogy ezt érdemlem?

Hagyjatok végre békén! Hagyjatok! Mert ez így nem állapot! Miért önző és miért fájdalmas a hatalom? Teljesen őrület, mi körbevett: sorba hallom vissza, ez hülye és buta. Itt egy bűnös van: Te, EMBER és egy hibás: ÉN! A képzeletem ismét erős lenne, kizárnálak egy életre!!! És tudod mit? MEGTESZEM! MERT TÚLÉLLEK HA KELL!!!! A butaságot, az irigységet, a hazugságot, az önzőséget, az emberTELENséget, a felszínességet, a haragot, a bosszút, az ostobaságot, a féltékenységet, a szomorúságot, a kapzsiságot, az anyagiasságot, a számítóságot. AZT, mely számomra ebben az évezredben, ebben a világban, a valóságban az EMBERt jelenti!!! Ezek nem értékek, ezek égető, szánalmas, kidobandó méretek! Mert bennem pandora szelencéjének van csak helye! Ajándék! Ajándék ezek ellentétjét magadban hordozni! És TE, E-M-B-E-R, Te TE maradsz! És maradj is úgy, nincs eszed, nincs lelkiismereted, nincs szíved ehhez. Szégyen érzeted van, és semmi más! Szánlak és szégyellek!

Motiválj még jobban, hogy ne maradjak itt! Motiválj, hogy más értelmét nyerjem, ha azt mondom EMBER! Motiválj azzal, hogy maradj ilyen, mert az én életemet ezzel jobbá tesze(m)d! Maradj ilyen és én megpróbállak szeretni, de nem ígérek semmit. Nem ígérem, hogy jobb lesz életed, nem ígérem, hogy változik az életed, nem ígérem, hogy boldog leszel! Én elképzelhetek Neked egy jobb életet, de azt más nem látja, csak én! Te ebből kizárod magad! Én pedig látni foglak!

MINDIG!