- Az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszíteni és merészen győzni, mert ez a világ a bátraké!
- Második hete élem életem, Pest szívében éneklem, itt vagyok, tárd ki e világot nekem: Élet, gyere és mutass kérlek. Mutass valamit, egyetemi éveim után szabadon, szabadság felé kell ugranom... ismét, mert a zárka megbolondít, ha bezárnak, korlátok közé szorítanak, pedig nem vagyok sem lépcsőház, sem pedig kóbor eb. Kereslek, kutatlak, Napos hajnalon, vérző utadon, éjszaka sötétjén, égbe kiáltó ösvényén és mikor a pirkadó Nap, ismét tükröt mutat, mosolyogsz egyet és boldog vagy!
- Kutatom szerelmem, keresem társam, ballagok a mával, a holnapra nem gondolok, szeretni akarok! Tanultam sokat, életet, egyetemet, utakat. Embereket, viselkedéseket, viszont most üres járaton vagyok. Az a busz ez, mikor nem tudod merre is mész, hiába üres járat van kiírva, hiába látja a sok járókelő, nem lehet felszállni, megpróbálják, de míg nem állok meg, addig a lépcsőmra nem állhat rá senkisem. Segíts nekem, kinyitni az ajtót, segíts kérlek, hogy ismét önmagam lehessek! Elraboltak sokmindent belőlem, Hozzuk vissza együtt, élesszük újjá bennem. Talán jobb lesz, mint a régi énem!
- Köszönöm.
- walking disaster
- sum 41
...ìgy sètàlok àt a mosòkonyhàba szempillàimat simogatva... ...ìgy õrvendek minden napnak, mikor kinyitom szemem reggel... ...ès adok hàlàt, hogy èlhetek, lèlegzem ès szerethetek. ...ès nem utolsò sorban pedig kõszõnõm, hogy fejlôdhetek, ès tanulhatok mint ember a Fõldõn ès kõszõnõm a felelôssèget ès a bizalmat, amit megkaptam mikoris embernek szûlettem...
Örülök, hogy itt vagy! Köszönöm (=
2010. augusztus 18., szerda
Pesten
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Te Pesten bolyongó lélek, ki keresi régi testét ne csüggedj!
Vagyunk itt még páran kérlek, kik örülnek ha látják a másikat és boldogan koccintják össze poharaikat, őszintén tekintve és mondva a másik szemébe: egészségedre!
Mi az a lánc, minek fogja szabadságod? Mi megfoszt minket attól, hogy Veled koccinthassunk? Semmi az -mondom én. Egy gyenge pillanat képzelgése, mi oly könnyen tűnik el, mint éjjeli köd az első napsugártól. Bizonyítsam-e, hogy nincs lábadon béklyó? ... Akkor nézd meg a Facebook eseményeidet! :)
:) Ez fenomenalis.. nagyon koszonom!!!!
Megjegyzés küldése